Az újvilág nevének eredete

 

Bárkit bármikor megkérdezünk, rögtön rávágja a sztereotip választ, miszerint Amerikát Amerigo Vespucciról nevezték el.

 

EZ NEM IGAZ.

 

Az elnevezés eredete jelenleg ismeretlen, feltételezések vannak, azt, pedig amire az előző kijelentést alapozom – és természetesen több tudományosan bizonyítható tény is alátámaszt - nem más, mint amit az alábbiakban elolvashat és leellenőrizhet bárki:

 

Valóban volt egy Amerigo Vespucci nevű navigátor és kereskedő, (1451-1512)

Aki Firenzében látta meg a napvilágot, és nagybátyja Fra Giorgio Antonio Vespucci, tanult domimikánus szerzetes segítségével maga is tanult emberré vált. Tanult némi filozófiát, csillagászatot és földrajztudományt, majd ezután Medici familiánál vállalt állást, mint kereskedő. A fellelhető levelek szerint először Sevillába küldték, majd Cadiz kikötővárosába, kereskedelmi ügyvivőként.

 

Éppen Cadizban tartózkodott, amikor Juanoto Bernardi (szintén Medici megbízott), aki tető alá hozta Colombus második utazását, elhunyt. Ekkor Vespucci kapott megbízást arra, hogy a szerződést véglegesítse. Ferdinánd, Spanyolország királya visszavonta Colombus kizárólagos kutatási jogát, és felhatalmazott minden spanyolt, hogy nyugat felé felfedező és kereskedelmi utakat tegyen.

Vespucci ezt kihasználva „szabadúszóként”, önálló expedíciót szervezett, mely a

 

Kanári-szigetek érintésével igyekezett átszelni az óceánt. Négy hajóval nekiindulva, Délnyugat-Nyugat irányában 1000 mérföldet hajózva remélte elérni 1497. június 16-án indulva a túloldalt felfedezett kontinenst. Ez a tervük sikerrel járt, hiszen elérték a túlsó partot, bár kissé Északnyugati irányban módosítottak az útvonalon, majd 1498. október 15-én visszatértek Spanyolországba.

 

Ezt követően Alonso de Hojeda 3 hajóból álló flottillájával 44 nap alatt átszelte az óceánt és földre lelt az 5. déli szélességi fokon, majd Espaniola és Santo Domingo szigetének érintésével tért vissza Cadizba 1500. szeptember 8.-án.

Hamarosan, 1501. májusában indult harmadik expedíciójára Portugáliából, Lisszabon városából, ahová 1502. szeptember 07-én érkezett vissza Sierra Leone és az Azori szigetek érintésével. Ezután utoljára 1503. május 10.-én indult útra, 1504. június 18-án tért vissza.

 

Útjairól leveleket írt a Medicieknek, melyekben egy kontinens eléréséről beszélt, ezért aztán a Spanyolok kijelentették, hogy Vespucci fedezte fel az új szárazföldet, ellentétben Colombussal, aki csak az Antillákat érte el, és soha sem számolhatott be egy kontinens felfedezéséről.

 

Beszámolói alapján úgy tűnik, Vespucci 8 nappal John Cabbott előtt érte el a kontinenst (1497. június 16-án, szeptember június 24-ével) Ez a beszámoló egy Lorenzo di Francesco di Medicinek címzett levélen alapszik, mely elveszett ugyan, de egy latin fordítása mindmáig fennmaradt. A Mediciek aggályosan pontosan vezették üzleti számadásaikat, alkalmazottaik pontos beszámolással tartoztak, így hát a tudományos kutatók elfogadhatónak találják ezt az állítást.

 

A levél, mely az 1501 -02-es expedícióról számol be, több fordításban is megjelent és számos korabeli feljegyzés hivatkozik rá, mindenütt Mundus Novus, azaz a mindenki előtt ismert „ÚJVILÁG” néven.

 

És itt érkezünk ahhoz a ponthoz, ami a jegyzet elején található megállapítást, vagyis Vespucci keresztnevéről eredő kontinens elnevezést tagadja!

 

A Spanyolok Colombus évszázada után nem sokkal előjogot követeltek magunknak az újonnan felfedezett kontinens megtérítésére, arra hivatkozva, hogy ők voltak az első felfedezői Nyugati Indiáknak, ezért sokkal több joguk van rá, mint a portugáloknak. Ez különleges fontosságú volt a Portugálok és Spanyolok vetélkedésében, melyet később egy pápai döntés zárt le, melynek eredménye, hogy az Amerikai kontinensen, a keleti oldalon Portugálul, a nyugatin Spanyolul beszélnek az emberek.

 

 A bizonyosság, hogy az Újvilág egy nagy méretű szárazföld, Vasco Nuñez Balboa 1513-as felfedezésétől számítható, aki átkelt a Közép-Amerikai földnyelven és felfedezte a Nagy Déli Tengert, melyet később Csendes Óceánként ismert meg a világ. A felfedezés, vagyis annak feltételezése, hogy az Atlanti Óceán nyugati felén egy kontinens és nem elszórt szigetek találhatóak, azonban Amerigo Vespucci által írt levelekből (lásd fennt) eredeztethető, aki bár a part mentén hajózott, és bár nem bizonyosodott meg arról, hogy nem szigeteket fedezett fel, hosszú összefüggő partszakaszok látványából következtetett arra, hogy egy kontinens mellett halad.

 

Lorraine hercegségben egy szerzetes a Szent Deodatus Kolostorban éppen nekiállt összegyűjteni mindazt az ismeretet, ami rendelkezésére állt Európának a földrajztudományból. Ez a szerzetes, Martin Waldseemüller, aki Hylacomylus néven is ismeretes igen tudós férfiú volt. Nevét a görög erdő a latin tó és a görög malom szavakból képezte latinos véggel, ami ezen nyelvekben való jártasságát is mutatja, vagyis azt, hogy kora és az azt megelőző korok tudományos értekezéseit is eredetiben olvasta.

 

Tudós szerzetesünk, miközben összeállította könyvét, mely a Cosmographie introductio címmel jelent meg a kolostor kiadványaként 1507 árprilisában, - magyarra fordítva a Bevezetés a Földrajztudományba címet viselhetné – minden, a korban ismert szárazföldet felsorolt, valamint nevük eredetét, felfedezőiket, jelentősebb földrajzi jellemzőiket szintúgy, a hozzájuk tartozó gazdaságföldrajzi és történelmi ismeretekkel együtt.

 

Ez az a könyv, illetve fellelhető első és mindmáig egyetlen irat, amely Amerika néven is megemlíti a Nuovo Mondo-t vagyis az Újvilágot.Egy fellelhető fordítás szerint az alábbiakat írta:

 

„ Immár a föld három nagy részét (Európát, Afrikát, Ázsiát) teljes részletességgel felfedezték,  és a negyediket is megtalálta Amerigo Vespucci. Minthogy mind Európa, mind Ázsia asszonyszemélyről nyerte el nevét, nem látom okát, miért ne nevezhetnénk jogosan Amerigét (a görög „ge” szóból, melynek jelentése „valaki földje”) azazhogy Amerigo földjét vagy Americát felfedezőjéről, e rendkívüli képességű férfiúról.”

 

Ennek a szövegnek alapos elolvasása során arra az eredményre jutunk, hogy Hylacomylus, America néven ismerte meg a különféle beszámolókból a kérdéses kontinenst, hiszen nem azt állítja, hogy ő, avagy bárki más rajta kívül ezt a nevet adta volna valamiért is a kontinensnek. A fent idézett mondatok nem az elnevezésről szólnak, hanem egy etimológiai megközelítésű következtetéssort írnak le arról, hogy miért is nevezik ezt a földet Amerikának.

 

Amerigo-ból képzett Amerige még talán elmenne, de semmi alapja nincs az America-Amerika változatnak, melyet semmilyen ismert képző nem eredményezhetett. Sőt! Amerigo a felfedező keresztneve volt, tehát, ha ezt a logikát követjük, jelenleg Vespuccige, Vespuccika néven lenne ismeretes a földrész.

 

Ha ehhez hozzáteszzük, hogy a felfedező első írásos megemlékezése Nuova Mondo-nak nevezi a kérdéses földrészt, akkor ugyanilyen analógiával az összes olyan csillagot, mely látványosan felrobbanva éli utolsó évmillióit, nem NOVA-nak, illetve SUPERNOVA-nak, hanem a felfedezőjük Tycho Brahe – aki hihetetlenül érdekes módon a De Nova Stella (Az új csillag) néven jelentette meg 1576-ban könyvét latinul, ami megegyezik az Új Világ elnevezéssel – után Tychoe-nek, vagy Bracheé-nek neveztetnének. Márpedig nem teszik és ugyanígy élő és elfogadott maradt az ÚJVILÁG elnevezés is.

 

Nem véletlenül protestált a könyv megjelenését követően Spanyolország azzal, hogy az elnevezésnek nincs alapja (figyelem! Portugliából származtak a levelek az 1503-4 évekből) és háttérbe szorítja Colombust bár ez utóbbi végül is nem jogos, hiszen Colombus csak az Antillákig jutott el..

 

A 103 oldalas könyv térképei szintén America néven említik, melynek következtében az elnevezés széles körben ismertté vált, és polgárjogot nyert. A későbbiekben a térképészet egyik nagymestereként megismert Mercator is ekként jelölte, amivel végleg rögzült az elnevezés, hiszen a Mercator-féle vetületű térképek nélkül nem lehetett volna eredményesen tájékozódni.

 

Nem véletlenül Spanyolország vette át utolsóként az Amerika elnevezést, bár mindenki emlékszik a „Nyugat-Indiai” elnevezéssel üzemelő kereskedelmi társaságok nevére. Volt Holland, Brit és természetesen Spanyol is, melyek érdekes módon nem „Amerikai-társaság” nevet vettek fel.

Talán az sem véletlen, hogy az újvilág őslakóit mind a mai napig a spanyol „INDIO” név elferdített változata jelöli, vagyis az INDIÁN, ami indiait jelent!!!

 

A név eredetét továbbra sem tisztázhatjuk, azt azonban, hogy mely területre alkalmazták azonban igen.

Mint köztudomású és arról fentebb említést is tettem, az első utazók felfedező útjaikat az új kontinens déli részének északi partvonalán, illetve a középső fölnyelven, valamint a jelenlegi Yucatan illetve Floridai félsziget körzetében tették. Ebből következően a Nueva Mundo illetve később az America nevet elsősorban erre a területre használták, de nem voltak képesek tisztázni, valóban különálló fölrészről van-e szó, ezért aztán a kifejezést sokáig a kontinens északi felére nem alkalmazták.

 

Tették ezt azért többek között, mert Orongo Fine és Monachus – a kor ismert térképkészítői – az újonnan felfedezett kontinens északi részét Ázsiával egybefüggően ábrázolták, Waldseemüller volt az első, aki leválasztotta a két földrészt egymásról és a kor tapasztalatainak megfelelően berajzolta a Csendes-óceánt. Ezt az elképzelést később Apianus és Münster is alkalmazták, így hirtelen megjelent egy új, az újonnan felfedezett Nuevo Mondohoz egy keskeny földnyelven kapcsolódó kontinensnyi terület.

 

Ennek szegénynek neve nem volt, illetve annyiféleképpen nevezték, ahány urat szolgáltak a térképészek. Waldseemüller „Ulterior terra incognita” néven említette (am. További ismeretlen föld) – amit Apianus is átvett – Münster „Terra de Cuba” nevet ragasztott rá, a közeli szigethez tartozó földnek nevezve, Gemma Frisius – Mercator egyik első munkaadója, tanára, orvos és matematikus – a hangzatos „Hispania major a Nugno Gusmano devicta” néven emlegették.

Azok, akik továbbra is Ázsiával közösnek gondolták, a „Baccalearum regio” illetve a „Terra Francisca” néven jegyezték fel.

 

Mercator 1538-ban nagy húzásra szánta el magát, mikor is Orongo Fine szív alakú két félpalástból álló világtérképét alapul véve, első saját készítésű glóbuszát terítette az olvasó elé egy, két lapból álló térképen. Úgy döntött, hogy a többek által különállóként definiált, a déli America-nak is nevezett földrészhez szervesen kapcsolódó földarabot többé nem ismeretlenként jelöli, hanem egy kontinens északi részeként nevezi meg.

 

Ezen a térképen szerepel tehát elsőként az „Americae pars Septentorialis” – vagyis Észak-Amerika – kifejezés, melyet a brüsszeli illetőségű rézmetszőmester a kor legnagyobb gazdasági, katonai, tengeri hatalmának kedvezve a „Hispania maior capta anno 1530” felirattal is ellátott. Ezek szerint Észak-Amerika másik neve „Nagy Spanyolország, mely 1530-ban hódíttatott meg”.

 

Ez volt tehát a pillanat, mikor kiderült, hogy az újvilág Északi és Déli részből áll, közepén egy vékony földnyelvvel.

 

 

Az Amerika név eredete a későbbiekben sem tisztázódott, és a tudományosan elfogadott magyarázat késik. Talán sohasem tudjuk meg a név eredetét.