Bejelentés


Gay Christian A Keresztény Melegekért







Linkek



Bevezető a szerkesztőktől

Egymástól teljesen függetlenül, egy időben akadtunk rá Mel White-ra. (Erről bővebben drusse bemutatkozásában már olvashattatok.) Nagyon érdekesnek találtuk az alább magyarul is már olvasható tanulmányát, de nem csak ezt, hanem a nyíltan meleg lelkipásztor életútját is. Pár szó a szerzőről: Magyarországon 2008-ban a Harmat kiadó gondozásában jelent meg Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem c. könyve. Ennek egyik fejezete, a "Látásjavító kegyelem" , Mel White-ról szól. A szerzőt és Mel White-ot nagyon régi barátság köti össze: rengeteg időt töltöttek együtt, sok jó emlékkel. Azt állítja, feleségével "senki mellett nem éreztük annyira teljesnek az életet, mint Mel társaságában." (190 o.) "Mel példája tanított meg arra, hogy a homoszexualitás nem felelőtlen döntés kérdése, mint naivan gondoltam." (192. o.) Philip Yancey úgy mutatja be őt, mint aki segített neki megérteni a kegyelem végtelenségét, amelybe Mel két kézzel kapaszkodott. Úgy gondolja, hatalmas veszteség, hogy a homoszexuális emberek ajándékai nem nyilvánulhatnak meg az elutasítás, kitaszítottság miatt az Egyházban és az evangéliumi körökben. Mel White Stranger at the Gate: To be gay and Christian in America (Idegen a kapuban: mit jelent melegnek és kereszténynek lenni Amerikában?) című könyvében leírja, hogy már kamaszkorában is voltak homoszexuális gondolatai, de ezeket elnyomta magában, majd később mindent megpróbált a változás érdekében. Megházasodott, lett két gyermeke, teológián tanított, lelkészként szolgált egy evangéliumi gyülekezetben, keresztény filmeket készített, és sikeres könyveket írt. Jelentős segítséget nyújtott fundamentalista karizmatikus vezetők könyveinek megírásában, mint pl.: Pat Robertson, és Jerry Falwell, a híres evangelizátor: Billy Graham, és a keresztény televíziózás úttörőiként ismert házaspár: Jim Baker és Tammy Faye. Csak egy gond volt: mindez a "problémáját" nem oldotta meg... Böjtölt, imádkozott, részt vett katolikus és protestáns ördögűzésben, később "averziós" terápiára is jelentkezett. (Apró áramütéseket kapott, amikor izgalmat érzett férfiak fotói láttán.) Gyógyszeres kezelést is kapott, aminek következtében teljesen eltompult, súlyos depresszióba esett. Többszöri öngyilkossági kísérlet után úgy gondolta, két lehetséges út van a számára: vagy megőrül, vagy megbékél önmagával, és elfogadja "másságát". Az utóbbi mellett döntött. Nyilvános coming out-ja után a keresztény vezetők, akikkel korábban szoros baráti kapcsolatban volt, sorra elfordultak tőle. Közös megegyezéssel elvált feleségétől (aki később az előszavát írta a könyvének). 1984 óta együtt él partnerével, Gary Nixonnal. 2008-ban hivatalosan is összeházasodtak Kaliforniában. Mel White manapság egy általa alapított non-profit szervezetben (Soulforce) küzd (több száz önkéntessel együtt) a melegek, leszbikusok, biszexuálisok, és transzneműek politikai vagy vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetése ellen. Több, a kereszténység és homoszexualitás kapcsolatát feldolgozó dokumentumfilmben is feltűnt már, illetve párjával, Gary-vel rendszeresen előadásokat tart a témában. Néhány szó a tanulmányról: A tanulmány címe: A Biblia a homoszexualitásról - amit mond és amit nem mond. Még érdekesebb azonban az alcíme: "egy biblikus válasz egy gyakori kérdésre: „Hogyan tarthatod magad melegként kereszténynek?”" Már csak azért is, mert a szerző láthatóan inkább ez utóbbira keresi a választ, a biztatást és ezekben a békességét. Tartalmát tekintve nem egy vegytiszta tudományos elemzést fogunk kapni, bár a szerző szakértelme és ismeretanyaga érződni fog a szövegben, és megtudunk majd tudományos szempontból érdekes háttérinformációkat is. Sokkal inkább egy írásos szónoklattal, egyfajta vitairattal fogunk találkozni. A választásunk azért is esett elsőként ennek a lefordítására, mert hiánypótlónak éreztük: szoft karizmatikus keresztény nézőpontból megírt - ráadásul támogató - munkával eddig magyar nyelven még nem találkoztunk. A fordítást közösen végeztük, fordítótársakként. Az egyes vonatkozó igehelyeket - mind szövegükben, mind hivatkozásukban - a protestáns újfordítású Bibliát (Magyar Bibliatársulat) alapul véve tüntettük fel a szövegben, illetve a fordítókként hozzáfűzött végjegyzetekben. (Tehát a végjegyzetek az eredeti tanulmányban nem szerepelnek.) A fordításhoz és a fordítás közzétételéhez szükséges szerzői engedély megadása céljából felvettük a kapcsolatot a Mel White által alapított "Soulforce" szervezettel. Örömmel fogadták a szándékunkat, és rögtön egy másik mű fordításához és publikálásához is megkaptuk az engedélyt. Nagy örömmel hozzuk nyilvánosságra Mel White művének magyar fordítását, és bízunk benne: sokaknak segítségére lesz abban, hogy más megvilágításba kerüljenek a vonatkozó igehelyek.

a szerkesztők


This document is translated from English to Hungarian and placed on this website with permission from Soulforce. Soulforce does not, however, guarantee the accuracy of the translation. The accuracy of the translation is the responsibility of Gay Christian. Ennek a dokumentumnak az angol nyelvről magyarra fordítása, és a fordítás jelen honlapon való közzététele a szerzői jogokkal rendelkező Soulforce írásos engedélyével történt. A Soulforce nem vállal garanciát a fordítás pontosságáért: annak hitelességért a Gay Christian honlap szerkesztői vállalnak felelősséget.

Dr. Mel White: A Biblia a homoszexualitásról - amit mond és amit nem mond egy biblikus válasz egy gyakori kérdésre: „Hogyan tarthatod magad melegként kereszténynek?” BEVEZETÉS: Keresztényként én is komolyan veszem a Biblia tanításait!

Sok jó szándékú ember, aki ellenzi a homoszexualitást, álláspontját szinte teljes egészében a Bibliára alapozza. Ezek az emberek megbecsülik az Írást, és elkötelezetten keresik annak vezetését, útmutatását életükben. Azonban sokan közülük soha nem vizsgálták meg igazán: a Biblia valójában mit mond, és mit nem mond a homoszexualitásról. Mi, meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű keresztények szintén komolyan vesszük a Biblia tanításait. Jómagam több mint ötven évet töltöttem a Szent Szövegek olvasásával, tanulmányozásával, megtanulásával, az ige hirdetésével és tanításával. Mester-, majd tudományos doktori fokozatot szereztem egy konzervatív bibliai szemináriumban – hogy jobban felvértezzem magam mindennel, ami ahhoz kell, hogy „helyesen fejtegessem az igazság igéjét (2Tim 2:15)”[1][V1]. Hébert és görögöt tanultam – hogy jobban megértsem a bibliai szövegek eredeti nyelvezetét. Tanulmányoztam a bibliai könyvek szerzőinek életét és korát – hogy nagyobb rálátásom legyen, mit akartak mondani a saját idejükben, és így jobban tudjam azt napjainkra alkalmazni. Meggyőződésem, hogy a Bibliának erőteljes üzenete van a meleg és leszbikus keresztények számára – ugyanúgy, mint a heteroszexuális keresztényeknek. De ez nem az elutasítás üzenete, amit oly gyakran hallunk. Nem várom el tőled, hogy minden szavamat készpénznek vedd. Csupán annyit kérek, hogy nyitott szívvel olvasd el és fontold meg mindazt, amit kutatásaim során megtanultam a vonatkozó igehelyekről. Majd dönts belátásod szerint…

ELSŐ FELTEVÉSEM: A legtöbb ember soha nem tanulmányozta figyelmesen és imádsággal teljesen azokat a bibliai igehelyeket, melyekkel Isten meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű gyermekeit támadják.

Közismert, hogy a bibliai ismeretek hiánya egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államokban (és szerte a világon – ford. megj.). Dr. Peter Gomez a The Good Book c. könyvében idézi egy közelmúltban készült tanulmány eredményeit: a megkérdezett amerikaiak 38%-a biztosan állította, hogy az Ószövetség pár évvel Jézus halála után íródott. 10%-uk azt hitte: Jeanne d’Arc Noé felesége volt (Noé bárkája angolul Noah’s Arc – ford. megj.)[2][V2]. Ami még ennél is megdöbbentőbb: sokan az apostoli levelek angol megfelelője hallatán (epistles) arra asszociáltak, hogy bizonyára ők az apostolok (apostles) feleségei voltak. Ugyanez a fajta tudatlanság nagyon is jelen van a homoszexualitás témájában. Gyakran azok az emberek, akik szeretik Isten igéjét és bíznak benne, soha nem szenteltek alapos és imádságos figyelmet arra, hogy az ige mit mond, és mit nem mond a homoszexualitással kapcsolatban. Például sok kereszténynek fogalma sincs róla, hogy: - Jézus egyszer sem beszélt homoszexuális viselkedésről, - Az ószövetségi próféták egyáltalán nem említik a témát, - A Szentírás egy millió verse közül mindössze 6-7 igevers utal valamilyen módon erre, azonban egyik sem a – ma már ismert – homoszexuális orientációra. A legtöbb ember, aki meg van győződve róla, hogy ismeri a Biblia „álláspontját” a homoszexualitásról, még azt sem tudja, hol találhatóak ezek a versek. Nem olvasta őket, vagy ha olvasta is, nem tanulmányozta figyelmesen az adott igeszakaszt. Nem ismeri az ott található szavak héber vagy görög eredetijeinek jelentését, és meg sem próbálta értelmezni a történelmi hátteret, amelyben íródtak. Mégis, mindössze ezzel a nagyon minimális személyes igetanulmányozással, illetve kutatással „alátámasztva” generációról generációra öröklődik az a feltételezés, hogy a Biblia elítéli a homoszexualitást. Ennek a tévedésnek a következményei pedig katasztrofálisak: nemcsak Isten meleg és leszbikus gyermekei, hanem az egész egyház számára. Pál apostolt idézve: „…de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg...”(1Thessz 5:21). Azzal, hogy időt szánsz rá, és elolvasod ezt a tanulmányt, komolyan veszed Pál szavait.

MÁSODIK FELTEVÉSEM A történelem során a Biblia emberi félreértelmezése rengeteg szenvedést, vérontást és halált hagyott maga után.

Azok az emberek, akik az évszázadok során félreértették vagy félremagyarázták a Bibliát, borzalmas dolgokat követtek el. A Szentírással visszaélve támasztották alá a véres keresztes hadjáratokat, és a tragikus inkvizíciókat. Felhasználtak bizonyos igehelyeket arra, hogy támogassák a rabszolgaságot, a fajgyűlöletet, a kirekesztést; hogy üldözzék a zsidókat és más, nem keresztény vallásúakat; hogy támogassák Hitler Harmadik Birodalmát és a Holokausztot. A lista folytatódik: a Bibliára alapozva utasították el az orvostudományt, ítélték el a „különböző fajok közötti” házasságot, végeztek ki nőket boszorkányság vádjával, és támogatták a Ku Klux Klant. Shakespeare nyomán azt mondhatjuk erre: még maga a Sátán is tud úgy idézni az igéből, hogy az a saját célját szolgálja.[3][V3] Szeretnénk hinni, hogy egyetlen jóérzésű ember sem használná fel a Bibliát saját előítéletei igazolására. Mégis, ez újra és újra megtörténik, tragikus következményekkel. John Selden a XVI. században két latin szóra hívta fel a figyelmet, melyet egy ősi római templom márvány falába véstek: „Scrutamini Scripturas” – azaz „Kutasd az Írásokat!” Selden szerint „ez a két latin szó tönkretette a világot”. Bizonyos szempontból Seldennek igaza volt. A Bibliával való visszaélések vérbe és könnybe borították a Földet. Más szempontból azonban tévedett. A legtöbben ugyanis, akik visszaélnek a Bibliával, NEM kutatják az Írásokat! Egyszerűen találnak bennük egy szövegrészt, ami úgy tűnik, megfelelően alátámasztja előítéleteiket, és ezt követően egész hátralévő életükben ezt a szakaszt idézik – jól vagy rosszul. Tökéletes példa erre az, ahogyan a homoszexualitást és a homoszexuális embereket kárhoztatják bizonyos kiragadott igehelyek alapján. 2000. szeptember 22-én a Virginia állambeli Roanoke-ban az 55 éves Ronald E. Gay belépett a Black Street Caféba, egy leszbikusok és melegek által látogatott kávézóba. Felbőszült volt, mert folyamatosan gúnyolták őt a neve miatt. (A „gay” angol szó jelentése: 1.) vidám, jókedvű, 2.) meleg, homoszexuális, buzi. – a ford. megj.) Meg volt győződve arról, hogy Isten igéje alátámasztja szörnyű tervét. Ezt kiáltotta: „Keresztény harcos vagyok, az Uramat szolgálom! Jézus nem akarja ezeket az embereket látni mennyországában!”, és rálőtt hét ártatlan emberre. Egyikük, Danny Overstreet azonnal meghalt. A többiek azóta sem épültek fel teljesen testi és lelki sérüléseikből. 1999. júliusában Kaliforniában Matthew Williams és bátyja, Tyler meggyilkolt egy meleg párt: Gary Matsont és Winfield Mowdert a saját otthonukban. Mikor édesanyja meglátogatta a börtönben, Matthew a következőképpen magyarázta tettét: „Engedelmeskednem kellett Isten törvényének – inkább, mint az emberi törvényeknek. Nem akartam ezt tenni, de úgy éreztem: kötelességem. Egy magasabb törvényt követtem… Az Írásokra alapozom a védelmem.” 1998-ban Matthew Shepard[4][V4] meggyilkolását követően egy észak kaliforniai lelkipásztor nyílt levelet tett közzé a bírósági tárgyalással kapcsolatban. A levélben többek között ez állt: „A melegek ítélet alatt állnak, bűnükért halállal lakolnak. Matthew vére bűnös Isten előtt (3Móz 20:13). Ha megölnek egy homoszexuálist, vére az áldozaton marad, és nem tapad a gyilkos kezéhez.[5][V5] A melegek cselekedetei utálatosak Isten előtt: az Ő igéje mondja ezt, és mi nem változtathatunk rajta.” Azon ismerőseim többsége, akik szerint a Biblia elítéli a melegeket, soha nem nézné el ezeket a tetteket. A legtöbb kereszténynek fogalma sincs arról, hogy azok, akik melegeket és leszbikusokat gyilkolnak meg, pont az Írás egyes kiragadott igehelyeire hivatkoznak igazolásként. De fontos, hogy halljuk ezeket a történeteket is: ezt a dolgozatot ugyanis nem tudományos értekezésnek szánom: itt élet-halál kérdésről van szó! Leszbikus és meleg testvéreim életéért emelek szót: azokért, akiktől elfordulnak a barátaik, akiket kitaszít a családjuk; azokért, akiket kirúg a főnökük; azokért, akiktől megtagadják az alapvető emberi jogaikat; azokért, akik nem lehetnek egyenértékű tagok a gyülekezetekben; és azokért, akik öngyilkosok lesznek, vagy őket gyilkolják meg – mindezt hat-hét kiragadott igehely alapján.

HARMADIK FELTEVÉSEM Nyitottnak kell lennünk az igéből származó új igazságok befogadására.

Olykor még a kereszténység hősei is megváltoztatták véleményüket különböző bibliai igehelyek jelentéséről. Pál apostolnak vakító fényességre és egy mennyei hangra volt szüksége a megtéréséhez, amikor is törvénytudó farizeusból kereszténnyé vált, és átértékelte az ószövetségi törvényeket (ApCsel 9:3-9, 17-22).[6][V6] Péter apostolnak egy mennyből alászálló, mindenféle állatokkal megtöltött óriási lepel segített abban, hogy számára más megvilágításba kerüljenek egyes mózesi (tisztasági – a ford. megj.) törvények (ApCsel 10:9-16).[7][V7] Jerry Falwell (ismert amerikai lelkipásztor volt – a ford.) hitt abban, hogy a Biblia támogatja a faji megkülönböztetést az egyházban – mindaddig, amíg egy cipőpucoló fekete férfi meg nem kérdezte tőle: „Vajon mikor jön el az idő, amikor egy olyan ember, mint én, tagja lehet az Ön gyülekezetének?” A Szentlélek ezeken az egyszerű szavakon keresztül új igazságot jelentett ki az ősi bibliai szövegekről, és Falwell tiszteletes ennek engedelmeskedve véget vetett a faji megkülönböztetésnek a Thomas Road Baptista Gyülekezetben.[8][V8] Még ha hiszünk is benne, hogy a Biblia „tévedhetetlen”, vagy „nélkülöz minden hibát”, borzasztóan veszélyes azt gondolnunk, hogy az, ahogyan mi a bibliai szövegeket értjük, szintén nélkülöz minden hibát. Emberek vagyunk, tehát esendők. Félreérthetjük és félremagyarázhatjuk ezeket az ősrégi írásokat – és ez tragikus következményekkel járhat! Jim Jones-nak [9][V9] közel ezer követője volt, akik hittek abban, hogy a férfi pontos, hiteles közvetítője Isten szavának. Ők végül vele együtt haltak meg Guyana őserdeiben. Mialatt „Megtévesztve” című könyvemet írtam (amelyből később dokumentumfilm is készült), tanulmányoztam őt, és más szekták vezetőit is. Arra a következtetésre jutottam, hogy az efféle Biblia-idézgető szektavezérek veszélyes befolyása alól csupán azok az emberek voltak képesek kiszabadulni, akik elég komolyan vették a Bibliát ahhoz, hogy az idézett igehelyeket saját maguk is tanulmányozzák, és meghozzák saját döntéseiket azok értelméről. A többiek bizony „otthagyták a fogukat”. Mi lenne, ha valaki Tőled kérdezné meg: „Van rá esély, hogy rosszul értelmezted a Biblia homoszexualitással kapcsolatos igehelyeit?” Hogyan válaszolnál? Mit mond el rólad, ha így felelsz: „NEM! NEM LEHET, hogy tévedek!”? Arra kérlek, vizsgáld meg újra ezeket az igehelyeket – figyelmesen és imádsággal telve! Életek függnek ettől! Túl sok tragédiával végződött történet tanúskodik arról, mi történik, ha elmulasztjuk ezeknek az igéknek a körültekintő vizsgálatát. Egy fiatalember, Mark B. mindaddig elfogadta szexuális orientációját, amíg nem lett keresztény: megtérését követően ugyanis a vonatkozó igehelyekre alapozva választás elé állították: „Nem lehetsz egyszerre keresztény és homoszexuális!”. Mark öngyilkos lett. Búcsúlevelében ezt írta Istennek: „Egyszerűen nem tudok erre más megoldást találni.” Mary Lou Wallner – aki ma az egyik leghűségesebb önkéntesünk a Soulforce-nál – ezen igék alapján eltaszította magától leszbikus lányát, Annát. A lány végül felakasztotta magát. Mary Lou ma így vall erről: „Ha csupán egyetlen személynek segíthetek elkerülni azt a fájdalmat és azt a gyötrelmet, amiben én élek, talán Anna halála értelmet nyer.” Ha a keresztény hit hősei képesek voltak rá, nem kellene-e nekünk is készen állnunk, hogy felülvizsgáljuk ezeknek az ősi igéknek az értelmét akkor, amikor a Szentlélek megnyitja elménket és szívünket új igazságok befogadására? Hiszen ezért tanulmányozzuk a Bibliát imádsággal telve, ezért keressük a Szentlélek vezetését, és ezért kérjük, hogy segítsen megérteni és alkalmazni e szavakat saját életünkben. Azon az éjszakán, mikor elárulták, Jézus előre jelezte tanítványainak, hogy el fog távozni tőlük egy időre, azonban a mennyei Atya elküld nekik egy „Vigasztalót”, egy „Pártfogót” – az „igazság Lelkét” (Jn 14:17): a Szentlelket. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14:26). Teljes szívemből hiszem, hogy a Szentlélek ma is tanít minket. Amikor újra megvizsgáljuk az érintett igeverseket, elszántan keresnünk kell a Szentlélek vezetését: ellenkező esetben azt kockáztatjuk, hogy saját előítéleteink vezetnek minket – félre.

NEGYEDIK FELTEVÉSEM A Biblia Istenről szóló könyv – és nem az emberi szexualitás kézikönyve.

A Biblia Istennek a teremtett világ és az emberek felé irányuló szeretetéről szól. Bemutatja annak történelmét, hogyan volt képes Isten munkája megmenteni, megújítani, erővel megtölteni az emberiséget. Sohasem volt hivatott arra, hogy az emberi szexualitás kézikönyve legyen. Ebben biztosan egyetérthetünk. Valójában a Biblia elfogad olyan szexuális szokásokat, melyeket mi (nagy valószínűséggel – a ford. megj.) elítélünk, és elítél olyanokat, amit manapság elfogadunk. Rengeteg ilyet találunk! Íme, néhány példa: - Mózes ötödik könyve 22:13-21 Ha a frissen házasodott menyasszonyról kiderül, hogy már nem volt szűz, a Biblia előírja, hogy azonnal kövezzék halálra.[10][V10] - Mózes ötödik könyve 22:22 Ha egy házasember valaki más feleségével kerül szexuális kapcsolatba, a Biblia azt parancsolja, hogy mindkét házasságtörőt kövezzék halálra.[11][V11] - Márk evangéliuma 10:1-12 A válás az Ó- és Újszövetségben egyaránt szigorúan tiltott, csakúgy, mint az újraházasodás.[12][V12] - Mózes harmadik könyve 18:19, 29; 20:18 A Biblia megtiltja a házasoknak, hogy közösüljenek az asszony havi baja idején. Ha nem engedelmeskednek, mindkettejüket ki kell végezni.[13][V13] - Márk evangéliuma 12:18-27 Ha egy férfi gyermektelenül hal meg, a bibliai (mózesi – a ford. megj.) törvény elrendeli, hogy az özvegy sorban közösüljön a férj mindegyik fivérével, egészen addig, amíg elhunyt férjének fiúörököst nem szül.[14][V14] - Mózes ötödik könyve 25:11-12 Ha férfiak verekednek egymással, és egyikük felesége azzal próbálja megmenteni férjét, hogy megragadja az ellenfél nemi szerveit, le kell vágni az asszony kezét, és semmiféle könyörületet nem lehet gyakorolni iránta .[15][V15] Biztos vagyok benne, hogy nem értesz egyet ezekkel a szexualitással összefüggő bibliai tanításokkal. És jól van ez így. A lista folytatódik. A Biblia világosan kijelenti, hogy a prostituálttal való szex elfogadható a férj részéről, a feleségnek viszont tilos. A poligámia (többnejűség) szintén megengedhető, ahogyan akkoriban a királyoknak is sok ágyasa volt (Gondoljunk csak a mind közül legbölcsebb király, Salamon ezer ágyasára!). A rabszolgatartás, és a szexuális aktus rabszolgákkal, tizenegy-tizenhárom éves lányok férjhez adása, és az asszonyok tulajdonként való kezelése mind – mind elfogadott gyakorlat az Írásokban. Másrészről viszont a Biblia szerint szigorúan tilos a „fajok közötti” házasság, a születésszabályozás, a nemi szervekről való beszéd (még megnevezni sem volt szabad őket!), valamint a szülőkre nézni, amikor ők meztelenek. Az évszázadok alatt a Szentlélek megtanított minket arra, hogy bizonyos igehelyeket nem Isten örök törvényeként kell értelmezni. Néhány igevers specifikusan ahhoz a kultúrához és korhoz kapcsolódik, amelyben íródott, és többé már nem tekinthetjük azokat megfelelőnek, bölcsnek, vagy igaznak. A Szentlélek gyakran a tudomány segítségével tanít minket arra, hogy azok az ősi igehelyek miért nem érvényesek modern korunkra. Például az elmúlt három évtizedben különböző, összességében másfél millió amerikai egészségügyi szakembert (orvosokat, pszichiátereket, pszichológusokat, tanácsadókat és szakoktatókat) képviselő szervezetek a következő véglegesnek tekinthető következtetésekre jutottak: a) a homoszexuális irányultság ugyanolyan természetes, mint a heteroszexuális, b) a szexuális orientációt különböző, eddig ismeretlen születés előtti és utáni hatások kombinációja határozza meg, c) kimondottan veszélyes és helytelen egy homoszexuális embertől azt elvárni, hogy meg tudná változtatni, vagy legalábbis meg kellene próbálnia megváltoztatni szexuális beállítottságát. „A homoszexualitás nem mentális betegség, így nincs szükség terápiájára sem.” (Amerikai Pszichológiai Társaság) Miközben vannak olyan, magukat valaha homoszexuálisként azonosító emberek, akik ma heteroszexuális házasságban élnek, mellettük több millió olyan meleg és leszbikus is van, akik Isten ajándékaként fogadták el szexuális orientációjukat, és produktív, egyben mélyen lelki, szellemi életet élnek. (A mondat első feléhez lásd még a végjegyzetet! – a ford. megj.)[16][V16] A tudományos eredmények, valamint meleg és leszbikus keresztények személyes tapasztalatai azt követelik, hogy legalább fontoljuk meg a vonatkozó igehelyek felülvizsgálatát. Hasonlóan az olyan szexuális szokásokat tartalmazó igeversekhez, melyeket már nem tekintünk Isten ma is kötelező törvényének.

ÖTÖDIK FELTEVÉSEM Amikor kizárólag azon vitatkozunk, mit mondanak az adott igeszakaszok a szexről, elmulasztjuk felismerni, mit mondanak Istenről.

Ha a Biblia Isten szeretetének könyve, és nem az emberi szexualitás kézikönyve, akkor ennek kellene meghatároznia azt is, hogyan olvassuk az Írásokat. Úgyhogy miközben megvizsgáljuk a homoszexualitás elítélésére felhasznált hat bibliai verset, mindegyiknél tegyünk majd fel két kérdést: A) Mit mond az adott vers Istenről? - amit bár szükségünk lenne meghallani, de lehet, hogy elmulasztottuk; B) Mit mondhat az adott vers a homoszexualitásról?

ELSŐ IGESZAKASZ: MÓZES ELSŐ KÖNYVE 2:21-25 A TEREMTÉS TÖRTÉNETE

„Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” A) Induljunk el a „kezdetektől”…Mit mond az 1Móz 1-2. fejezeteiben található teremtéstörténet Istenről? Annyira fárasztó, amikor tüntetők transzparensein ilyen feliratokat olvasok: „Isten Ádámot és Évát teremtett, nem pedig Ádámot és Bélát”. Valójában a teremtés története ugyanolyan fontos Ádámnak és Bélának, mint Ádámnak és Évának. Melegeknek, és nem melegeknek egyaránt fontos tudniuk és ünnepelniük azt az igazságot, mely ennek a történetnek a középpontjában áll. A teremtés könyve elsősorban Istenről szól: azért íródott, hogy megmutassa nekünk az Ő hatalmasságát, Aki megteremtette a világot, és mindent, ami benne található. Arra tanít minket, hogy végső soron Isten a mi Teremtő Atyánk, hogy Ő formált minket a saját képmására, „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1:31). Hát nem ez a történet lényege? B) Most pedig nézzük meg, mit mond a teremtés története a homoszexualitásról! Az ige a következőket mondja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1Móz 1:27-28). „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2:24). Egyesek mindezt úgy olvassák, hogy az a „természetes”, ha a férfi és a nő „egy testté lesznek” azért, hogy „szaporodjanak, sokasodjanak”, így új életet hozzanak létre. Ami szerintük EGYÚTTAL azt is jelenti, hogy a meleg és leszbikus párok „természetellenesek”. Ezt az értelmezést annak ellenére olvassák bele a szövegbe, hogy az hallgat minden más olyan kapcsolati formáról, amelyből nem születik gyermek. Így: - azokról a párokról, akiknek eleve nem lehet gyermekük, - azokról a párokról, akik már túl idősek ahhoz, hogy saját gyermeket vállalhassanak, - azokról a párokról, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyermeket. A szöveg ráadásul hallgat az egyedülállókról is. Ezek szerint minden ilyen kapcsolat (vagy a kapcsolat hiánya) „természetellenes”? Ezek az igék semmi olyat nem tartalmaznak, ami kifejezetten elutasítaná vagy jóváhagyná azt a szeretetet és szerelmet, melyet az azonos nemű párok tagjai éreznek egymás iránt, ideértve a párom, Gary iránt érzett szerelmemet is. Úgy hiszem, hogy a teremtés története sokat mond Isten hatalmáról, az Ő jelenlétéről a világegyetemben – DE semmit nem mond a homoszexuális irányultságról, amit ma már ismerünk.

MÁSODIK IGESZAKASZ: MÓZES ELSŐ KÖNYVE 19:1-14 SZODOMA TÖRTÉNETE

„A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót. Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.” A) Vizsgáljuk meg a második érintett igeszakaszt. Bizonyára emlékeztek Szodoma ősi történetére. Mit mond ez a történet (1Móz 19) Istenről? Amikor Garyvel valamelyik főiskolára vagy egyetemre megyünk előadást tartani, gyakran előfordul, hogy már a bejáratnál tüntetők várnak minket ilyen transzparensekkel: „MEL WHITE, SODOMITE” – angolul jól hangzik, még rímel is  (jelentése: Mel White, szodomita – a ford. megj.). Nos, ami azt illeti, nem Szodomából származom. Ezt a várost évezredekkel ezelőtt maga alá temette a Holt Tenger. Kaliforniai vagyok – bár lehet, hogy ez csak erősíti a feltételezésüket! (Kalifornia államban nagy létszámú LMBT közösség él. – a ford. megj.) Nem győzöm hangsúlyozni: ez a történet is elsősorban Istenről szól, és nem a szexről! Egyesek szerint Szodomát azért pusztították el, mert hemzsegett a szexuálisan túlfűtött homoszexuálisoktól. Azonban a város valójában már sokkal korábban pusztulásra volt ítélve, mint ahogy a fentiek megtörténtek. Akkor igazából miről is szól ez az igeszakasz? Jézus és öt ószövetségi próféta is beszél azokról a bűnökről, amelyek Szodoma pusztulásához vezettek – és egyikük sem említi a homoszexualitást. Még Billy Graham sem említi a homoszexualitást, amikor Szodomáról prédikál. [Billy Graham világhírű prédikátor és evangélista, aki a nyugati kereszténység legtöbb irányzatában nagy elismertségnek örvend, és akinek tanításait általában széles körben elfogadják – ideértve akár a hagyományos felekezeteket, akár a legkülönfélébb karizmatikus gyülekezeteket is. A ford megj.] Nézzük meg, mit mond például Ezékiel próféta: „Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam.” (Ez 16:49-50). Ma hetero- és homoszexuálisok egyaránt jól teszik, ha emlékeznek rá: megszomorítjuk Istent, amikor önző módon minden keresetünket csak magunkra költjük; amikor megfeledkezünk a szegényekről, az éhezőkről; amikor igazságtalanok vagyunk, vagy amikor nem mutatunk könyörületet. Amikor segítség nélkül magukra hagyjuk az idegeneket a város kapujában... (ugyanabban a helyzetben, mint amiben a két angyal volt, amikor Szodomába érkezett… - a ford. megj.) El kell ismernem, rengeteg meleg van, aki ebből a szempontból szodomita (és persze sok heteroszexuális is az). A szodomiták gazdagok, és nem osztják meg vagyonukat a szegényekkel. A szodomitáknak sok van, és még többet akarnak. Miközben milliók élnek éhezve, hajléktalanként és betegen, a szodomiták még nagyobb házakat, még nagyobb autókat és még több vagyont akarnak – bizalmukat pedig a még biztonságosabb befektetési alapokba és magánnyugdíjpénztári számlákba helyezik. Még ha kapsz is valamilyen, szexualitásról szóló tanítást ebből az igeszakaszból, győződj meg róla, hogy meghallod-e annak Istenről szóló központi, elsődleges igazságát is! Isten arra hívott el minket, hogy legyünk igazságosak, könyörületesek, és hogy alázatosan szolgáljuk Teremtőnket. Szodoma azért pusztult el, mert lakói nem vették komolyan Istent: így nem törődtek a szegényekkel, az éhezőkkel, a hajléktalanokkal és a csavargókkal. B) De mit mond Szodoma története a homoszexuális orientációról? Semmit. Akkoriban bevett szokás volt a katonák, tolvajok és zsarnokok körében, hogy a legyőzött ellenséget megerőszakolták: győzelmüket azzal erősítették meg, hogy megalázták és megfosztották emberi méltóságuktól a legyőzötteket. Ez a fajta nemi erőszak a hatalomról és a bosszúról szól, nem pedig a homoszexualitásról, illetve a homoszexuális irányultságról. És ez még napjainkban is megtörténik. 1997 augusztusában Brooklyn-ban több rendőr is bántalmazott egy letartóztatott fiatal fekete Haiti bevándorlót, Abner Louimát. A rendőrőrs egyik mosdójában az egyik rendőr, Charles Schwarz lefogta Louimát, és ezalatt kollégája, Justin Volpe beleerőszakolt egy törött botot a férfi végbelébe. Sem a két tettes, sem az a három rendőr, aki bűnrészes volt a bántalmazásban, illetve a nyomok eltűntetésében, nem volt meleg! Ez NEM homoszexuális indíttatású cselekmény volt: egyértelműen a hatalomról szólt! A Szodoma történetében megjelenő szexuális cselekményt csoportosan elkövetett nemi erőszaknak (pontosabban annak kísérletének –a ford.)[17][V17] hívják – és ezt a homoszexuálisok is határozottan elítélik, éppen úgy, mint amennyire bárki más is tenné. Ezért hiszem azt, hogy ez a történet sokat mond Isten bármelyikünkről szóló akaratáról, de semmit sem a – ma már ismert – homoszexuális irányultságról.

HARMADIK IGESZAKASZ: MÓZES HARMADIK KÖNYVE 18:22 és 20:13 A SZENTSÉGI TÖRVÉNYEK

A) Menjünk tovább. Mit mond Istenről az a két vers, amelyet Mózes harmadik könyvéből szoktak időnként idézni? „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.” Kemény szavak, különösen egy meleg számára. De rögtön a felszín alatt ott rejtőzik a mélyebb igazság Istenről – és ennek semmi köze sincs a szexhez. Mózes harmadik könyve egy ún. szentségi törvénygyűjtemény, mely háromezer évvel ezelőtt íródott. Ez a kódex jónéhány idejétmúlt előírást tartalmaz, például a korábban már tárgyalt szexualitással kapcsolatos normákat, és még annál sokkal többet is. Tilos például a halántékról a hajat lenyírni, tetoválást felrakni, kétféle anyagból szőtt ruhát viselni, jövendőmondóhoz fordulni, dolgozni szombatnapon, kagylót vagy disznóhúst enni, sőt, a disznó tetemét megérinteni is. (Így nyilván a disznó bőrével játszani sem szabad – a foci mond valamit…?  ) Tehát, miről is szólnak a szentségi törvények általában? Azokat a magatartásokat sorolják fel, melyeket a hívő emberek adott helyen és időben sértőnek, vagy bántónak találtak. Ez a konkrét szentségi kódex – Mózes harmadik könyve – alapvetően kultikus céllal (főként papok számára) íródott, és elsődleges szándéka Izrael papjainak megerősítése és elhatárolása volt más kultúrák papjaival szemben. Tíz évesen én is aláírtam egy szentségi törvényt, melyet a Keresztény Antialkoholisták Női Egyesülete fogalmazott meg. Ebben megfogadtam, hogy soha nem iszom sört, bort vagy egyéb szeszes italt. Azt gondoltam, ha aláírom, ezzel kedvében járok Istennek – és a nagymamámnak. Ilyen egy szentségi törvény. Amikor középiskolába jártam, nekünk, evangéliumi keresztény diákoknak volt egy íratlan szentségi törvényünk, mely így szólt: „Nem iszom, nem dohányzom, nem rágózom és nem járok olyan lányokkal, akik ezek bármelyikét is megteszik.” Tudom, most mire gondoltok: az utolsó rész („nem járok olyan lányokkal…”) betartása különösen könnyűnek bizonyult számomra... :) De a lényeg az, hogy engedelmeskedtem ennek a szentségi törvénynek, mert a szüleim azt mondták, hogy ha megszegem, azzal elszomorítom Istent, és tudtam, hogy őket is elszomorítanám. Volt egy másik evangéliumi keresztény szentségi szabály is a középiskolás éveim alatt: tilos volt táncolni. A Diáktanács elnöke voltam, mégis visszautasítottam, hogy elmenjek a középiskolai bálra, mert megígértem, hogy nem táncolok. Azért tettem, hogy örömet szerezzek vele Istennek – és az anyámnak, akinek az anyja szintén aláíratott vele egy ilyen fogadalmat, így ő sem járhatott el táncmulatságokra. Beszéljünk az „utálatosság” szóról, amely mindkét igeversben megjelenik. Héberül az „utálatosságok” kifejezés (TO’EBAH) olyan viselkedésformákra utal, melyeket bizonyos kor és hely emberei ízléstelennek és bántónak találtak. A zsidók számára az „utálatosság” minősítés nem jogi normát jelentett, szemben például a szintén bűnként kezelt nemi erőszak, illetve a tízparancsolatban szereplő gyilkosság tilalmával. Olyan, a nem zsidók körében bevett viselkedésformákat minősítettek így, amelyekről a zsidók azt gondolták, Isten számára elfogadhatatlan. Mind Jézus, mind Pál kijelentette: a Mózes harmadik könyvében található szentségi törvények már nem vonatkoznak direkt módon a keresztény hívőkre.[18][V18] Mindazonáltal még mindig vannak, akik azért emelik ki innen az említett két igeverset, hogy azt mondják: a Biblia – úgy tűnik – elutasítja a homoszexualitást. De várjunk csak! Mielőtt továbbmennénk, kérdezzük meg: mit mond ez a szöveg Istenről? Még ha ezek a régi szentségi törvények a keresztények számára már nem is feltétel nélkül érvényesek, fontos, hogy észben tartsuk: a hívő ember minden időkben felelős azért, hogy olyan erkölcsi mintát adjon, mellyel Istent dicsőíti. Azonban nekünk, hívőknek arra is nagyon vigyáznunk kell: nehogy a saját előítéleteink határozzák meg az alapul szolgáló erkölcsi mércéket! Ahelyett, hogy kiragadunk egy részt egy ősrégi zsidó szentségi törvénykönyvből, és arra használjuk fel, hogy szexuális kisebbségeket ítéljünk el vele, beszéljünk inkább arról, hogy állítsunk fel olyan, szexualitásra vonatkozó erkölcsi alapelveket, melyek Istennek tetszőek. Olyanokat, melyek hetero- és homoszexuálisokra egyaránt alkalmazhatóak. Olyanokat, melyek alapja a szerető törődés, az egészség, illetve önmagunk és mások tiszteletben tartása. B) Mit mondanak a 3Móz idézett igeszakaszai a homoszexualitásról? Meggyőződésem, hogy semmit! Elárulom, miért: példaként nézzünk meg egy igeverset, amit az önkielégítés elítélésére használtak fel évszázadokon keresztül. „De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De az ÚR rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte.” (1Móz 38:9-10). Az ószövetségi szerzők számára az, ha egy férfi egy másik férfival hál, utálatosságnak számított. De szintén utálatosság volt (és azt írták: halállal lakoljanak érte) az önkielégítés, és a megszakított közösülés is (ha a házastárssal a közösülést az ejakuláció előtt megszakítják, egyfajta születésszabályozásként). Miért tartották akkoriban az Írás szerzői utálatosságnak ezeket a szexuális szokásokat? Azért, mert a héber – tudomány előtti – felfogás szerint a férfi ondó tartalmazta az élet egészét. Mivel nem voltak ismereteik a petesejtről és annak kilökődéséről, azt feltételezték, hogy a férfi spermája tartalmazza az egész megszületendő gyermeket, a nő pedig csupán a helyet biztosítja a gyermek kihordásához. Így aztán azt a magömlést, amelyből végül nem születhetett gyermek, gyilkosságnak tartották. A zsidóság ebben az időben egy kisméretű néptörzs volt, mely azért küzdött, hogy be tudjon népesíteni egy területet. Ellenségeik létszámban jócskán felülmúlták őket. Így már érthetővé válik, miért tartották az akkori emberek utálatosságnak mindazt, amivel kockáztatják akár egyetlen „gyermek” „elvesztegetését” is. De maga az igehely a homoszexuális irányultságról, amit ma már ismerünk, semmit nem mond. Eddig a szexuális kisebbségek ellen felhozott ószövetségi igékről volt szó. Most nézzünk meg az Újszövetségből, közelebbről Pál apostol leveleiből három igeverset, melyeket szintén erre használnak fel. A módszer ugyanaz lesz, mint eddig: először megnézzük, mint mond a szöveg Istenről, majd feltesszük a kérdést: mit mond, illetve mit nem mond a szexuális orientációról.

NEGYEDIK IGESZAKASZ: PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 1:26-27 TERMÉSZETES ÉS TERMÉSZETELLENES

A) Mit mond a Róm 1:26-27 Istenről? „Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” A témánk szempontjából ez a leginkább vitatott bibliai igeszakasz az összes közül. Itt Pál apostol olyan nem zsidó asszonyokról beszél, akik „felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel”, és olyan nem zsidó férfiakról, akik „elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban.” Az igevers világosnak tűnik: Pál apostol nőket látott szexelni nőkkel, férfiakat látott szexelni férfiakkal, és elutasítja ezeket a cselekedetet. De menjünk vissza kétezer évvel, hogy megérthessük, miért is utasítja el! Pál ezt a levelét a Földközi-tengeri missziós útját követően írta meg a rómaiaknak. Útja során hatalmas templomokat látott, melyeket Aphroditének, Dianának, és a termékenység, illetve a szexuális gyönyör más isteneinek és istennőinek emeltek – az egyetlen igaz Isten helyett, akit az apostol dicsőít. Ezek a papok és papnők jól láthatóan különös szexuális rituálékban merültek el: ideértve az önkasztrálást, a részeges szexuális orgiákon való részvételt, vagy a fiatal templomi prostituáltakkal való testi kapcsolatot (fiúkkal és lányokkal egyaránt) – mindezt azért, hogy hódoljanak a szex és az élvezetek isteneinek. A Biblia világosan kijelenti: a szexualitás Isten ajándéka. Teremtőnk örvendezik a szenvedélyünk láttán. De a Biblia azt is világosan kijelenti, hogy amikor a szenvedély átveszi az uralmat az életünk fölött, nagy bajba kerülünk! Amikor csupán az élvezeteknek élünk, amikor megfeledkezünk róla, hogy Isten gyermekei vagyunk, és hogy Mennyei Atyánknak nagyszerű álmai vannak az életünk felől – akkor végül azon kaphatjuk magunkat, hogy a szex és a szenvedély hamis isteneit szolgáljuk, éppúgy, ahogy azok a papok és papnők tették Pál idejében. Míg megszállottan hajkurásszuk az élvezeteket, eltávolodhatunk Teremtőnktől – és elérhetjük, hogy Isten végül feladja álmait életünkkel kapcsolatban. B) Vajon ezek a papok és papnők azért viselkedtek így, mert melegek, illetve leszbikusok voltak? Nem hiszem. Azért hagyta el őket Isten, mert gyakorló homoszexuálisok voltak? Nem. Olvasd el újra a szöveget! Szervezetünknek: a Solfource-nak a „Bőség van Isten kegyelmében” című video kiadványán egy kiváló keresztény szerző és morálfilozófus, Dr. Louis B. Smedes tiszteletes pontosan elmondja, hogyan kerültek ezek a promiszkuus papok és papnők ebbe a saját vágyaiknak kiszolgáltatott helyzetbe. Még egyszer hangsúlyozom: semmi köze sincs a dolognak a homoszexuális irányultsághoz! DR. SMEDES: „Azok az emberek, akikről Pál beszélt, visszautasították az egyetlen igaz Isten elismerését és dicsőítését, ezért Isten elhagyta őket. És ők Istentől elhagyatva szexuális romlottságba süllyedtek.” DR. SMEDES: „Azok a homoszexuálisok, akiket ismerek, egyáltalán nem utasították el Istent sőt, szeretik Őt és hálát mondanak Neki az Ő kegyelméért és ajándékaiért. Hogyan is lehetne akkor a homoszexualitás a büntetése annak, hogy valaki elfordult Istentől? (Itt súlyos ellentmondásba ütközünk! – a ford. megj.) DR. SMEDES: „Egyik általam ismert meleg sem adta fel heteroszexuális vonzalmait homoszexuális vágyakért. Ők már abban a pillanatban is a saját nemükhöz vonzódtak, amikor legelőször jelentkezett náluk szexuális izgalom. Nem cserélték fel az egyik szexuális orientációt a másikra: egyszerűen rájöttek, hogy ők melegek. A legtöbb homoszexuális számára a heteroszexuális érintkezés lenne „természetellenes”.” DR. SMEDES: „A homoszexuális emberek, akiket ismerek, nem kívánják egymást jobban, mint a heteroszexuálisok. A párkapcsolatukban az egymás iránt érzett szeretet és szerelem ugyanolyan spirituálisnak és személyesnek tűnik, mint amennyire az lehet bármely heteroszexuális kapcsolatban.” Köszönjük, Dr. Smedes.[19][V19] Ha személyesen megismerkedsz egy leszbikus, meleg, biszexuális, vagy transznemű kereszténnyel, ez segíteni fog abban, hogy felismerd: egyszerűen ésszerűtlen (és igazságtalan) összehasonlítani az egymás iránt érzett szerelmüket azokkal a rituálékkal, melyeket az említett papok és papnők Aphrodite és Diana szobrai előtt hódolva végeztek. Még egyszer hangsúlyozom: biztos vagyok benne, hogy ez az igeszakasz sokat mond el Istenről, de semmit nem mond a – ma már ismert – homoszexuális orientációról. Azt is észre kell vennünk, hogy a Rómaiakhoz írt levél 2. fejezete így kezdődik: „Ezért [utalva a Róm 1. fejezetére] nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el…” Még azután is, hogy az általa látott visszataszító cselekedetekről beszélt, Pál figyelmeztet minket: mások megítélése Isten feladata, és nem a miénk!

ÖTÖDIK ÉS HATODIK IGESZAKASZ: PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ 6:9 ÉS PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 1:10 A „MALAKOSZOK” ÉS AZ „ARSZENOKOITÉSZEK” REJTÉLYE

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor 6:9-10). „És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.” (1Tim 1:9-10). Mit mond el ez a két ige Istenről, majd a homoszexualitásról? Ez a két utolsó olyan igevers a Bibliában, mely utalni látszik a homoszexuális viselkedésre. Összevontan tárgyaljuk őket, mivel egymáshoz nagyon hasonlóak. (A szerző a két igehely magyarázatát, hátterének megvilágítását a továbbiakban összevonja, és akként kísérli meg, hogy felgöngyölíti: Pál milyen helyzetben és miért hozza fel leveleiben ezeket a bűnkatalógusokat, és miért pont ezek a bűnök szerepelnek bennük. Pál motivációit a szerző a leveleknek a tárgyalt igehelyek környezetében elhelyezkedő részeiből olvassa ki, és gyúrja össze egy összefüggő, egységes képpé. A szövegben végjegyzettel megkíséreltük azokat a konkrét igehelyeket is megjelölni, amelyek a képalkotás alapjaiként szolgálhattak. – a ford megj.) A) Pált alaposan felbőszítették. Mind az efézusi, mind a korinthusi keresztények között viszályok dúltak.[20][V20] (Ismerős a helyzet?) A korinthusiak még világi bíróságok előtt is pereskedtek egymással.[21][V21] Pál a messzi távolból haragosan megfeddi a két gyülekezetet, mintha csak azt mondaná: „Összetöritek Isten szívét azzal, ahogyan egymással bántok!” Mint minden jó szerző, Pál előre látta, hogy mi lenne az első kérdésük: „Nos, akkor hogyan kellene egymással bánnunk?” Pál válasza erre: Nagyon jól tudjátok, hogyan, hiszen meg van írva a kőtáblákba vésett törvényekben. A mózesi törvényeket Isten alkotta, azzal a céllal, hogy segítsen megregulázni az emberi viselkedést. Pál ezekből a törvényekből merít, amikor emlékezteti a korinthusi és efézusi gyülekezetet: Isten szerint hogyan kell bánniuk egymással. [22][V22] Például: Ne öljétek meg egymást! Ne háljatok házasemberrel! Ne legyetek hazugok, csalók vagy tolvajok! A lista további intésekkel folytatódik a bujálkodók, a bálványimádók, az emberrablók, a hamisan esküvők, a részegesek, a tivornyázók, az uzsorások ellen. Pál említi a „malakosz”-okat és az „arszenokoitész”-eket is. Itt kezdődik a probléma. Ki az a „malakosz”? Ki az az „arszenokoitész”? Ez a két görög szó tulajdonképpen mind a mai napig összezavarja a tudósokat. Később többet is mondunk majd róluk, amikor azt a kérdést tesszük fel, mit mondanak ezek a szövegek a szexről. De előbb nézzük meg: mit is mondanak Istenről! Miután idéz a mózesi törvényekből, Pál emlékezteti a korinthusi keresztényeket, hogy ők már egy új törvény alatt állnak[23][V23]: Jézus törvénye, azaz a szeretet törvénye alatt, mely többet követel tőlünk, mint hogy szimplán elkerüljük a gyilkosságot, a házasságtörést, a hazugságot, a csalást és a lopást.[24][V24] Pál elmondta nekik: Isten NEM egy szabálylista szigorú betartását várja el tőlünk, hanem tiszta szívet, jó lelkiismeretet, és hamisság nélküli, őszinte hitet! Ez az a lecke, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk ebből a szövegből! Isten nem akarja, hogy azon vitatkozzunk: ki a „belül levő”, és ki az, aki „kívül levő”. Isten feladata, hogy megítéljen minket: és nem a mienk, hogy megítéljünk másokat. B) Mit mond ez a két tárgyalt szöveg a homoszexualitásról? Szerepelnek-e a melegek és a leszbikusok a bűnösök ószövetségi eredetű listáján – melyet Pál azért idézett fel, hogy azt teljesen más megvilágításba helyezze? [25][V25]A klasszika-filológusok szerint az első évszázadban a „malakosz” görög szó valószínűleg „elpuhult, elnőiesedett örömfiú”-t jelentett. Az angol „New Revised Standard Version” bibliafordításban ez a szó „férfi prostituált”-ként szerepel. [A főbb magyar Bibliafordításokat alapul véve a „malakoi” többesszámú görög szó a protestáns fordítások közül a Károli-féle Bibliában „pulyák”-ként, az újfordítású Bibliában (Magyar Bibliatársulat) „bujálkodók”-ként, a katolikus Biblia-fordításban (Szent István Társulat) egyesszámban „kéjenc”-ként szerepel. – a ford. megjegyz.] Ami az „arszenokoitész”-t illeti, a klasszika-filológusok nem tudják pontosan, mit is jelent ez a szó – és az a tény, hogy nem ismerjük a jelentését, nagy szerepet kap ebben a tragikus vitában. Néhány tudós szerint ez egy Pál által kitalált szó: egy megnevezés, mellyel az „elpuhult, elnőiesedett örömfiú”-k (a malakoszok – a ford. megj.) klienseire utalt. Hívhatnánk őket „vén kéjencek”-nek. Mások ezt a szót „szodomita”-nak fordítják, de ők soha nem fejtik ki, hogy ez mit is jelent. [A főbb magyar Bibliafordításokban az „arsenokoitai” többesszámú görög szó az 1Kor 6:9-ben, illetve az 1Tim 1:10-ben a következőképpen szerepel: a) a protestáns fordítások közül: - a Károli-féle Bibliában „férfiszeplősítők”-ként, illetve „férfifertőztetők”-ként; - az újfordítású Bibliában (Magyar Bibliatársulat) mindkét helyen „fajtalanok”-ként; b) a katolikus Biblia-fordításban (Szent István Társulat) egyesszámban „kicsapongó”-ként, illetve többesszámban „fajtalanok”-ként – a ford. megjegyz.] 1958-ban – a történelem során először – e titokzatos görög szó egyik fordítója úgy döntött: ez a szó „homoszexuális”-t jelent – annak ellenére, hogy az ógörög nyelvben nem létezik ilyen szó. (Szintúgy az óhéber nyelvben sem). De ez a fordító mindnyájunk számára eldöntötte a kérdést, és elsőként helyezte el a „homoszexuális” szót angol nyelvű Bibliában. A múltban gyakran használták fel Pál leveleit a rabszolgaság, a kirekesztés és a faji megkülönböztetés alátámasztására. Vannak, akik még ma is arra használják Pál írásait, hogy elnyomják a nőket, és korlátozzák szerepüket a családban, a gyülekezetben és a társadalomban. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Ez történik meg ismét? Egy tisztázatlan jelentésű görög szót használnak fel úgy, hogy az kifejezze a társadalom előítéleteit, és ezzel ítélik el Isten meleg gyermekeit…? Mindnyájunknak gondosabban meg kell vizsgálnunk ezt a titokzatos görög szót, az eredeti szövegösszefüggésében. Jómagam a legmeggyőzőbbnek azt a – történelmi eredetű – magyarázatot tartom, mely szerint Pál itt azokat a házas férfiakat ítéli el, akik szexuális örömszerzés céljából pénzért veszik igénybe éretlen, fiatal fiúk (malakoszok), vagy éppen selymes bőrű, fiatal lányok szolgáltatásait. A felelősségteljes homoszexuálisok Pálhoz csatlakozva ítélnek el bárkit, aki gyermekekkel létesít szexuális kapcsolatot, mint ahogyan mindnyájan elutasítjuk a szodomai csoportos nemi erőszakot, vagy épp az erotomán római papok és papnők viselkedését. Tehát, még egyszer: meggyőződésem, hogy ez az igehely sokat mond Istenről, de semmit a homoszexuális irányultságról, amit ma már ismerünk.

HATODIK FELTEVÉSEM A bibliai szerzők hallgatnak a homoszexuális orientációról. Nem hagyják azt jóvá, és nem is ítélik el.

Az előzőekben azt a hat igeverset néztük meg figyelmesen, melyek alapján sokan elítélik a homoszexualitást. Azonban arra is emlékeznünk kell, hogy sem az ószövetségi próféták, sem Jézus, de még Pál apostol sem tett soha egyetlen megjegyzést sem arra a felelősségteljes szeretetre és szerelemre, amit a meleg és leszbikus párok tagjai éreznek egymás iránt. A Biblia ugyanis magáról a homoszexuális irányultságról teljes mértékben hallgat – és ezen nem kell csodálkoznunk: a homoszexuális orientáció fogalma egészen a XIX. századig ismeretlen volt. Azt, hogy néhányan közülünk teremtettségüknél fogva, illetve kora gyermekkorban ért behatások folytán a saját nemükhöz vonzódnak, csupán százötven éve fedezték fel. A Biblia szerzői semmit nem tudtak a szexuális irányultság fogalmáról. Az ószövetségi írók és Pál feltételezték, hogy minden ember heteroszexuálisnak lett teremtve, mint ahogy arról is meg voltak győződve, hogy a Föld lapos, hogy fölötte van a mennyország, alatta pedig a pokol, és hogy a Nap felkel, majd lenyugszik. 1864-ben – majdnem háromezer évvel Mózes és legalább tizennyolc évszázaddal Pál apostol után – egy német társadalomtudós, Karl Heinrich Ulrichs volt az, aki elsőként jelentette ki, hogy a homoszexuálisok[26][V26] az egyéneknek egy jól körülírható, eltérő csoportját képezik. Fontos pillanat volt ez minden szexuális kisebbségnek. Jelentősége számunkra azzal ér fel, mint amikor Kolumbusz felfedezte az Új Világot, amikor Madame Curie a röntgenfelvételekhez használt rádiumot fedezte fel, vagy amikor Neil Armstrong a Holdra szállt. Kis lépés ez az emberiség másik részének, de óriási lépés számunkra. Ulrichs meggyőzte a világot arról, amit mi homoszexuálisok legbelül, a szívünkben már tudtunk. Nem igaz, hogy csupán olyan heteroszexuálisok vagyunk, akik úgy döntöttek, hogy inkább a saját nemüket választják. Mi az emberek egy egész külön csoportjába tartozunk, akiknek az, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, lényük részét képezi már életük kezdetétől fogva. Habár magát a „homoszexuális” szót nem használta (mivel az csak később, a XIX. század vége felé jelent meg)[27][V27] , Ulrichs felismerte, hogy a homoszexuálisok a történetírás kezdete óta mindig is jelen voltak. Felismerte továbbá rólunk, hogy „születésüktől fogva mások” vagyunk, mint a heteroszexuálisok, és vágyaink a saját nemünkhöz tartozókkal való kapcsolatteremtésre és intimitásra egy legbenső, természetes, velünk született igényből fakadnak. Dr. Ulrichs szerint ami „természetellenesnek” tűnhetett Mózes és Pál számára, valójában nagyon is „természetes” a homoszexuálisoknak. Tehát erről szól a hatodik feltevésem. A Biblia szerzői semmit sem tudtak a homoszexuális irányultság általunk ismert fogalmáról, éppen ezért sem mellette sem pedig ellene nem foglaltak állást. A Biblia szerzői a hit kérdéseinek szaktekintélyei. Megbízhatunk bennük, amikor Istenről beszélnek. De nem kellene őket a szexuális orientáció végső szaktekintélyeinek is tekinteni, mint ahogyan szintén nem azok az űrutazás, a gravitáció vagy az internet területén sem. Összegezve: mivel a Biblia szerzői nem a végső szakértői az emberi szexualitásnak, mivel még csak nem is ismerték a szexuális orientáció – ma már bevett – fogalmát, továbbá mivel Jézus és a próféták a homoszexuális viselkedés egyetlen formájáról sem tettek említést, meggyőződésem, hogy a Bibliában nem található semmi, ami elfogadná vagy elutasítaná a magát a homoszexuális orientációt.

HETEDIK FELTEVÉSEM Habár a próféták, Jézus és más bibliai szerzők semmit sem mondanak a homoszexuális irányultságról, egy dologban világos útmutatást adnak: az igazság keresése közben is „szeressétek egymást”.

Meglehet: a szexuális orientáció témájában nem használhatjuk a Bibliát úgy, mint végső forrást. De mialatt az igazságot keressük, végső forrásként lehet és kellene is használni a Bibliát abban a kérdésben: hogyan bánjunk eközben egymással. Egy fiatal zsidó írástudó megkérdezte Jézust: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” (Mk 12:28-ból). Jézus a prófétákat idézve így válaszolt: „A legfőbb ez: … szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:29-31-ből). Majd Jézus így szólt: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15:12). Ebben a kérdésben a Biblia teljesen világos és egyértelmű. Még ha nem is értünk egyet abban, hogy a Biblia vajon mit mond a homoszexualitásról, abban egyetérthetünk, hogy az Írások minden mást megelőzően megparancsolták nekünk: szeressük Istent, és szeretettel forduljunk egymás felé is. Mivel Isten az igazság Istene, és mivel Jézus maga mondta, hogy az igazság szabaddá tesz minket, szeretetünk kimutatásának egyik módja Isten és egymás felé az, hogy megkeressük az igazságot a szexuális irányultsággal kapcsolatban, bárhol is találjunk rá. A tudományok (különösen a pszichológia, a pszichiátria és más orvostudományok, a történettudomány) és a személyes tapasztalatok bizonyítékok egyre növekvő tömegét szolgáltatják, mely alapján egyértelmű ítélet hozható: a homoszexualitás nem betegség és nem bűn. Sajnálatos módon az egyház az új igazságokat mindig is lassan fogadta el (sőt, más intézményekhez képest gyakran utolsóként). 1632-ben a természettudós Galileo Galilei (aki amúgy hívő ember volt) bátran támogatta Kopernikusz XV. századi radikális nézetét, mely szerint minden bolygó – köztük a Föld is – a Nap körül kering. A pápa Galileit azonnal eretneknek kiáltotta ki, és az Írásokat idézve próbálta meg cáfolni azt, amit a tudomány már bizonyított. Korábban a protestantizmus nagy alakjai is összefogtak Kopernikusz ellen – és ők is az Írásokat idézték. Ezek az emberek nem voltak gonoszak. Azonban képtelenek voltak elismerni azt, hogy a Biblia Istenről szól, és nem a csillagászatról – éppúgy, mint ahogy manapság jó szándékú férfiaknak és nőknek gondot okoz, hogy elismerjék: a Biblia Istenről szól, és nem az emberi szexualitásról. Idézet Luther Mártontól: „Ez a bolond Kopernikusz visszájára kívánja fordítani a teljes asztronómiát; pedig a Szentírás a Józsué 10:12-ben azt mondja: Józsué a Napnak parancsolta, hogy álljon meg, és nem a Földnek.” [„Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben! És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig.” (Józs 10:12-13). – a ford. megj.] Kálvin János a 93. zsoltárt idézve támadta Kopernikuszt: „Szilárdan áll a világ, nem inog.” (Zsolt 93:1-ből). Kálvin hozzátette: „Ki venné a bátorságot, hogy Kopernikuszt a Szentlélek fölé emelje?” Melancthon, Luther egyik leghűségesebb szövetségese a Prédikátor könyve 1:5-tel érvelt Kopernikusz ellen: „Fölkel a Nap és lemegy a Nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.” Majd egy veszélyes kijelentéssel folytatta: „Egy egészséges személyiségnek része az, hogy elfogadja az igazságot úgy, ahogyan azt Isten kijelentette, és engedelmeskedik annak.” Más szavakkal: annak higgyél, amit a Biblia mond – akkor is, ha a tudomány megcáfolja azt. Mivel a keresztények visszautasították, hogy a tudományos eredményeket figyelembe véve vizsgálják Isten igéjét, Kopernikuszt megbélyegezték, Galileit pedig eretneknek nyilvánították, és élete hátralévő részére házi őrizet alá vonták. 1992-ben, 359 évvel később, II. János Pál pápa végül elismerte: az egyház tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta a tudomány eredményeit, és a Bibliát szó szerint értelmezte. A pápa mondott valamit, amit sosem szabad elfelejtenünk: „A legújabb történettudományi kutatási eredmények teszik lehetővé számunkra, hogy kijelentsük: ez a szomorú félreértés már a múlté.” Sajnos a bocsánatkérés túl későn érkezett ahhoz, hogy könnyítsen Galilei szenvedésein. Mi történt volna, ha korának teológusai a következőkkel fordultak volna Galileihez: „Nem értünk egyet a kopernikuszi nézeteiddel, de szeretünk, és bízunk benned. Amíg szereted Istent, és az Ő akaratát keresed az életedben, szívesen látunk köztünk.” Képzeljük el mindazt a szenvedést, amit el lehetett volna kerülni, ha az egyház oda tudott volna fordulni Isten leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű gyermekeihez, és ezt tudta volna mondani: „Nem értjük a szexuális orientációról szóló nézeteiteket, de szeretünk titeket és bízunk bennetek. Amíg szeretitek Istent, és az Ő akaratát keresitek életetekben, szívesen látunk Titeket.” Ehelyett jó szándékú keresztények elűzik saját gyermekeiket az egyházból, olyan kiragadott igehelyekre alapozva, melyek még csak nem is a homoszexuális orientációra vonatkoznak.

NYOLCADIK FELTEVÉSEM

Bármit is gondoljanak egyesek arról, mit mond a Biblia a homoszexualitásról, ezt a meggyőződésüket nem szabad arra használniuk, hogy megtagadják a melegektől alapvető emberi jogaikat. A szexuális kisebbségek hátrányos megkülönböztetése igazságtalan és „amerikaiatlan”. (És nemcsak „amerikaiatlan”, hanem a nemzetközi, valamint az európai emberi jogi jogfejlődéssel is szembemegy. – a ford megj.) Kérlek, vegyetek figyelembe még egy utolsó, fontos dolgot. Szeretem a Bibliát. Isten kinyilatkoztatott szavát olvasom benne, és az Ő hangját hallom rajta keresztül. De az Egyesült Államokat nem a Biblia kormányozza. Nemzetünk kormányzása az Alkotmányon é







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!