Die kleine Siedlung mit nur 180 Einwohnern liegt am östlichen Rand der Tapolcaer-Becken am Eger-Bach, 10 km von Tapolca entfernt. Ihren Namen hat sie nach dem regelmäßigen, kugelförmigen erloschenen Vulkan, dem 281 m hohen Hegyesd erhalten. Auf dem Gipfel des Zeugenberges sind noch die Fundamente des rundes Turmes der einstigen Burg zu sehen. Die Burg wird zuerst 1282, in den Urkunden des Veszprémer Kapitels erwähnt. Zu dieser Zeit war sie im Besitz der Gyulaffy-Familie. Ihre letzten Besitzer waren 1945 die Esterházys. Die Türken eroberten sie im April 1561. Ein Jahr später gelang es, die Burg zurückzuerobern. Danach verfiel die Burg. Um die Wassermühlen, die Eisenhammerwerke und die Schweizereien zu betätigen, rief man am Ende der 1770er Jahren katholische Einsiedler aus der Umgebung des Schwarzwaldes. Die Dorfkirche wurde 1991 gebaut. Östlich der Siedlung entstand mit dem Zurückstauung des Wassers des Eger-Baches ein Stausee. Es ist heute ein Anglerteich. Die Burg kann man auf der gelben Markierung erreichen. Auf den steilen Strecken gibt es Geländer und Klammer. Von der kleinen Gipfel aus ergibt sich ein einzigartiges Panorama auf den Tapolcaer-Becken und die Zeugenberge in der Umgebung.

HEGYESD ÉS KÖRNYÉKE Ahol a Bakony déli hegylábai a Balaton­felvidék lankás dombjaivá simulnak, olyan varázslatos vidékre érkezünk, amelyet méltán nevezhetnénk a dunántúli táj kicsinyített másának. E mindkét nagy tájegység jellegzetességeit magában hordozó sokszínű vidéken éppúgy megtalálhatjuk az erdőségeket, a hullámzó füvű réteket, mint a vizes élőhelyeket és a sziklaormokat, csodálhatjuk a vulkáni kúp merész csúcsát, vagy megnyugodhat tekintetünk a domboldalak lankáin. Mind a földtörténeti, mind a kultúrtörténeti múlt legbeszédesebb bizonyítéka a hegyesdi Vár- hegy, amely ma is éberen őrködik a település felett. Erről a hegyes, szabályos kúpformáról kapta a település is a nevét. A vulkáni kúp a Balaton- felvidék tanúhegyeihez tartozik, keletkezése mintegy 7 millió évvel ezelőttre tehető. A kiterjedt pannon beltenger ekkoriban még a szigetszerűen kiemelkedő Bakony lankáit mosta, és gazdag üledékkel borította a vidéket. Az 50- 60 km mélységből elinduló magma hatalmas robbanások kíséretében tört egyre feljebb, mígnem a víz fölé emelkedő szigeteket hozott létre. Ezeket a kráterből feltörő láva vastag takaróként beborította, így alakultak ki a vulkáni eredetű kúpos formák. A kihűlő hegy bazaltpáncélja ellenállt a lepusztulásnak, így tanúskodik napjainkig az egykori felszínről a hegyesdi Vár- hegy testvéreivel, a Balaton- felvidék híres tanúhegyeivel. A vulkáni kúp születését is megélték a Dél- Bakonyig nyújtózkodó dolomit alapkőzetű dombok, helyi nevén "svájcerok", amelyek a kúp alakú hegy ellentétei nemcsak alapkőzetben, hanem geomorfológiailag is alacsony magasságukkal, lankás, lágy vonalú felszínükkel.
A Vár- hegy oldalában - az egykori erdőhöz hasonlóan - ma is cseres- kocsánytalan tölgyest találunk, gazdag aljnövényzettel. A geomorfológiában, flórában és faunában visszaköszönő sokféleséghez a falu gazdag kultúrtörténeti emlékei párosulnak. A település határában, főként a Szent Péter- hegy környékén, a földet megforgatva a táj történetéről mesélő tárgyak kerültek elő, melyek különböző korok embereinek életéről tanúskodnak. Élt itt valaha egy fazekas, aki a Kr. u. VI. században ókeresztény közösségek szertartásainak eszközeit készítette, és számos római, akiknek nyakláncait, pénzét, munkaeszközeit és fegyvereit rejti a föld, ahogyan az általuk épített két kőhidat is a falu határában. A Szent Péter- hegy alatti szántóból fordult ki egy, talán küzdelem során elveszített kelta kés és a napjainkig fényes, "bubás" pénzdarab, amit az Árpád- korban vesztettek el. Hegyesd számtalan történeti emléke egy fáradhatatlan helybéli kutató gondosan rendezett kamrájából indult megállíthatatlanul útjára az ország különböző múzeumaiba. Az egykori gyűjtemény emlékét őrzik tovább a gyerekek, akik Szabadics László mesélve tanító történeteire máig emlékeznek. A történeti tények mellett legendák lengik körül a vidéket, amelyek régi korok érzelmeiről, küzdelmeiről és csatáiról szólnak, és a szemlélő számára életre keltik a szunnyadó, romos középkori várat. A tatárjárás után épült vár első említése 1329- ből való. Eredeti formájában szabályos alaprajzú lehetett, amelyet vastag fal vett körül. A vár közepén lakótornyot emeltek, amelyhez szerpentin vezetett. A vár belső területe olyannyira szűkös volt, hogy csak 25 katona számára adott helyet, a lovasság befogadására alkalmatlan volt. A sajátos földrajzi helyzetnek köszönhetően a vár sokáig bevehetetlen volt, csak csellel tudták elfoglalni a törökök 1561- ben. A bevett vár ugyan már egy évvel később ismét a magyaroké lett, sorsán azonban ez nem segített: falait földig rombolták. Azóta nem épült újjá, szomorú sorsára már csak néhány kis falmaradvány emlékeztet, amit félig- meddig birtokba vett a vegetáció. Ma már csak dűlőnév őrzi (Várkert dűlő) a várkút helyét is, amely a meredek várhoz igyekvő kocsik megálló- és fordulópontja volt. A sokféle gazdát öröklő hegyesdi uradalom a vár romjaival együtt 1678- tól került az Esterházy család tulajdonába, és a faluval együtt egészen a második világháborúig a hercegségé maradt. Az uradalom hamar fejlődésnek indult, és hasznosítani kezdte a hegyesdi táj gazdag adottságait: az erdőt, a gazdag legelőket és a mind között talán legértékesebb adottságot, a vizet. A karsztvízkészletekből táplálkozó számtalan forrás és patak energiáját hasznosították a vízimalmok, amelyek közül egy ma is látható. A századfordulón átalakított malom különlegessége, hogy turbina hajtotta, és selyemszita alkalmazásával már abban az időben olyan finom lisztet tudtak itt őrölni, mint ma. Az uradalom másik vízhez kötődő fejlesztése a vashámor volt. A két hámorból származó híres fegyvereket Székesfehérváron és Bécsben értékesítették. A tiszta vizű források a lakosság számára is értékes kincsnek számítottak. A település határában találjuk az Ádrián- kutat, amelyet a többi, közel ötven ismert forrás vizétől eltérően a bauxitbányászat nem apasztott ki véglegesen. A település lakói elsősorban állattartással foglalkoztak. A lankás dombok hamar irtásföldekké alakultak a lakosság gyarapodásával, amelyeket lassan művelésbe vontak. Átalakult a tájkép, az egykori rengeteg erdőségeket selymes füvű kaszálórétek és legelők váltották fel. A lakosság számának gyors növekedését elősegítették a több hullámban lezajló betelepítések. A német ajkú lakosok nemcsak eredeti hazájukból, hanem a környékből, a Bakony és a Balaton- felvidék kistelepüléseiről is érkeztek az egyre erősödő uradalomba. A katolikus településnek a közelmúltig nem volt temploma, erre emlékeztet a településközpontban ma is megtalálható harangláb a harangházzal, az iskolából kialakított templom szomszédságában. Hegyesd lakói a megtermelt javak mellett murvával is kereskedtek. Az egykori kitermelés azonban csak "bicskabányát" eredményezett ez volt a mai, a település határában hatalmas sebként tátongó murvabánya elődje.

Az uradalom sokáig a hercegség kezén maradt, életében a második nagy fejlődési folyamatot a bérbeadás indította el. A rábahídvégi Tótth család fejlesztéseinek során alakultak ki a nagy szántóterületek a falu határában, és ültették be a déli határt szőlővel. A virágzó falu fejlődését a háborúk és a változó politikai döntések vetették vissza, a táj átalakulása lelassult. Az egykor Ausztriából szállított fenyővel karózott szőlők helyén ma felhagyott, cserjésedő területek állnak, a káposztáskertek kisparcelláit egyben művelt szántó váltotta fel, a táj hangulata összességében mégsem változott. A hangulat részei a kakukkfűillatú békés dombokon, a mezei pacsirta énekén és a szigorú Vár- hegyen túl az emberek által őrzött legendák és történetek is, amelyeket megismerve sokkal többet látunk majd a tájból, mint amit első pillantásra felismerhetnénk.