Bejelentés


Érettségizem "Jót s Jól!" (Kazinczy Ferenc))









      1. Témakör: Életművek


      1. Tétel: Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete


Petőfi Sándor (1823 - 1849) a magyar romantika és reformkor kiemelkedő alakja. Költészete a romantika, mely kostílus és művelődéstörténeti korszak is egyben, jegyében született. A 19. század legnagyobb romantikusai a pályatársai: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Jókay Mór. Az 1848 – 1849 – es forradalom és szabadságharc vezető személyisége.  (1. lépésként mindig el kell helyezni az alkotót az adott korszakba)


Az általam kihúzott tétel : Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete


1.       Szóbeli feleletemben - a tétel címének megfelelően - a költő azon életrajzi adataira teszem a hangsúlyt, amelyek a forradalmi látomásköltészetéhez kapcsolódnak.


2.      A Levél Várady Antalhoz, az Egy gondolat bánt engemet (1846), A XIX. század költői (1847), Az ítélet (1847), és Az apostol című alkotások értelmezésének tülrében fogom bemutatni Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészetét. (Rossz hír: sajnos valamelyiket el kell mondani, ill. memoriterként idézni kell belőle, mert memoriter kötelező. „A XIX század költői” – t javaslom, 5. versszakot, mert az tükrözi legjobban jövőképét, ha nem tudod, akkor az Egy gondolat bánt engemet. Még rosszabb hír, h. ezen művekből nem igazán lehet kihagyni, nem igazán lehet megrövidíteni.)


Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!” (ez  lehet memoriter)


1846-tól Petőfi költészetének középpontjába került az emberiség jövőjéről alkotott látomásrendszer. Fölerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig.  


A Levél Várady Antalhoz (1846) című költeményében jelennek  meg legelőször forradalmi látomásainak alapgodolatai: ( benne van a 10. –es szggy.-ben, nem fejből kell, a vers utolsó 15 sora)


„ De hinni kezdem, hogy dicső napokank / Érjük maholnap fényes hajnalát, / Midőn a népek mind fölemelik / A föld porába gázolt fejöket, / S végigmennydörgik a föld kerekén: / „Legyünk rabokból ismét emberek!” / Ez nagyszerű, de véres kor leszen, / És úgy is illik, hogy véres legyen!... / Már vízözön volt, most vérözön kell, Hogy megtisztuljon a világ a szennytől, / Amely fölötte meggyülekezés: / Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd, / a megmosdott föld tiszta szép leend, / És lakni fognak emberek fölötte, / Hasonlítók az isten képihez. ”  (Dömsöd, 1846. május 22.) ( A szggy.- ben az évszámok fel vannak tüntetve, tod használni.)


A  költő (maga Petőfi) vátesz szerepben jelenik meg. A vátesz latin eredetű szó, jelentése: látnok, jós, próféta, Messiás. A vátesz a költészetben a prófétai indíttatású, látnoki szerepben fellépő költő megnevezése. Jellegzetes költői szerep a romantika irodalmában.


Váteszként fejti ki történelemszemléletét, jövőképét az Egy gondolat bánt engemet (1846) című alkotásában: szerinte hamarosan jön egy nagy, véres kegyetlen háború, amiben a jó és a rossz fognak összecsapni, és a jó végül győzedelmeskedni fog, és ebben az utolsó szent csatában Ő életét áldozza az emberiség szabadságáért. Költészetében = ez Petőfink történelemszemlélete.


A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846-1848) írta ezt a művét. Erre a pályaszakaszra jellemző a kiábrándulása válsághangulatból, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, forradalmi látomásköltészet. Ez a vers a francia forradalom radikális eszméinek hatása, a forradalmi látomásköltészetébe sorolható. Ugyanerről a témáról szól A XIX. század költői és Az ítélet című költeménye is.


Műfaja: rapszódia (A rapszódia lírai műfaj, de az irodalomba az azonos nevű zenei műfaj nyomán került át. A romantika korára jellemző. Jellegzetes vonása a zaklatottság kötetlen külső forma, illetve ritmus, emelkedett hangnem, a személyes kifejezésmód és a kötetlen szerkezet, ez utóbbi annak a következménye, hogy a szerkezeti egységek nem logikailag, hanem a képzelet és az asszociációk révén kapcsolódnak egymáshoz.)


A vers nyomtatási képe: A vers nyomtatási képének többletjelentése van: feldúlt, zaklatott lelkiállapotot tükröz. Nincsenek versszakok. A sorok változó hosszúságúak. A zaklatott lelkivilág magához igazítja a versformát. Rímtechnika: Páros rímek vannak a költeményben: (aa, bb, cc…) ez ellentétben áll a szabálytalan versformával.


 Beszédhelyzet és költői szerep: A vers beszélője a lírai én, a vátesz szerepben megjelenő költő. A megszólított az Isten. A lírai én vágyik a szabadságért való küzdelemre. Jelenetkeret: pl. betegen, séta közben, meditálás közben.


A vers szerkezete:
1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál: a világszabadságért folyó küzdelemben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.
2.) Kompozíciója: 3 részből áll.
- 1-12. sor: Témája: a halál.
Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:
1-8.sor:
lassú, hétköznapi halál.
metaforái: a féreg rágta lassan pusztuló virág, üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;
ezeket elutasítja: negatív töltésű szavak; .
9-12. sor:
az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója; dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be: - villám sújtotta fa; - vihar kicsavarta fa; - mennydörgés ledöntötte szikla. Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek…,Legyek…)
- 13-30.sor
Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat.
Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.
- Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni. A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg; mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér; ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.
- A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.
Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott…, ott…,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.
Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljeseik be az életáldozat.
A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat itt anapestusok gyorsítják) és a színekkel (főként a vörös) válik a jelenet képszerűvé.
Viharmetaforák: „mennydörgés” „harsong” „ágyúdörely” „zendül”.  A romantika jellegzetes képei.
-A 3. szerkezeti részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:
a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene, a vörös színt a fekete,a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják. A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset. A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.


Értékszerkezet:


A haszontalan és a hasznos halál áll egymással szemben. A hősi halál pozitív, elfogadható, a hasztalan halál negatív, elfogadhatatlan .  A közjóért való élés érték, a haszontalan élet pedig negatív értéket képvisel. A versben az abszolút érték a világszabadság (egyedül alkot egy sort), ami szemben áll a rabsággal. „Világszabadság!”  A lírai ént, a hősi halál keresésében a közjó szolgálata motiválja.


A XIX. század költői (1847)


A XIX. század költői című versében Petőfi az új művészi hitvallás megfogalmazását tükrözi. Az első versszakban Petőfi a feladat rendkívüliségéről szól. Azt mondja, a költői feladat nagyon nehéz, annak nem való, aki a saját gondjairól és érzelmeiről ír. A költészetet milyen fontosnak tartja, azt a szent fa mutatja, ahol a fa a költészet jelképét jelenti.


A második versszakban a Bibliából vett motívummal igazolja a költői feladat nehézségét. Ahogy Mózes azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy a kiválasztott népet az ígéret földjére vezesse, addig az igazi költővel szemben az a követelmény, hogy a népet egy ideális társadalomba vezesse.


 Ezért mondja ki a 3. versszakban a mű fő gondolatát: a néppel tűzön, vízen át.


A következő sorokban elátkozza azokat a költőket, akik nem küzdenek a néppel az eszményi társadalomért és azt hitetik el az emberekkel, hogy már beköszöntött az új világ.


Az 5. versszak az eszményi társadalom leírása. Ez a versszak utópisztikus látomás, romantikus körmondat. Mivel még a reformkorban is élnek a felvilágosodás eszméi, ezért Petőfi is olyannak képzeli el az új társadalmat, amelyben jogegyenlőség van, virágzik a kultúra és megszűnik a babonaság.


Az utolsó versszak feltehetően az utópista szocialisták elképzelése is. Ebben elismeri, hogy a beteljesedés bizonytalan, azaz nem tudni mikor következik be az ideális társadalom. Megfogalmazza azt is, hogy lehet, hogy a küzdelem hiábavaló, de aki vállalja a prófétaszerepet, annak vállalnia kell ezt is.


Cím vizsgálata:
A cím elmondja, hogy a költőkről szól, majd a vers soraiban kifejti, mit tegyenek a XIX. század igaz költői.


Beszédhelyzet: Beszélő: a lírai én,  magyarázó, érvelő, meggyőző szándék olvasható ki megszólalásából. A lírai én vátesz költői szerepben van. Kora költőihez szól. A beszélő személyes érintettségét mutatja, hogy aggódik az emberek sorsa miatt és zaklatott. A beszélő biztos saját értékrendjében, ezt mutatja az emelkedett hangnem és a felszólító mondatok.


 Költőszerepek:


1. vsz.: elutasítja azt a magatartást, hogy a költők saját gondjaikról írnak, és nem veszik észre a világ bajait.


2. vsz.: új magatartást mutat be: a költőknek az a feladata, hogy foglalkozzanak a világ gondjaival, buzdítsák a népet és nem szabad elhagyniuk önmagukat.


3. vsz.: kijelöli a költők feladatát: álljanak ki a nép mellett és buzdítsák őket.


4. vsz.: megemlíti a hamis prófétákat, vagyis azokat, akik a saját és a nemesség érdekeit védik.


5. vsz.: a cél elérésének feltétele az, hogy mindenki egyenrangú legyen, jólétben éljen és ha ez megvan akkor eljön a Kánaán, a gazdasági, jogi és kulturális egyenlőség.


 Költői képek:


1. vsz. központi költői képe: a költészet, amit a nagy munkával azonosít. Jellegzetes toposz (motívum) az út, az utazás


2. vsz. bibliai párhuzamai: -A pusztában való bujdosás párh.-ban áll Mózes bujdosásával, ennek jelentése:


Mózes – lángoszlop – próféta


Kánaán – boldogság


A Kánaán-kép először földrajzi helyszínként, majd időbeli utalásként jelenik meg.


Mint Mózes a zsidóságot, úgy Petőfi a magyarságot vezeti Kánaán, azaz a boldogság földjére.


5. vsz. metaforái kifejezik a célokat:  „bőség kosara”  = gazdasági egyenlőség, “szellem napvilága”  =  kulturális egyenlőség, jognak asztala” = jogi egyenlőség.


Az ítélet (1847)


A mű 1847 áprilisában keletkezett, kevesebb, mint egy évvel az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc előtt. A vers műfaja forradalmi látomásvers, a sorok rímtelen hexameterek, az antik eposzok nagyságát tükrözi.


 A mű szerkezetileg három egységre tagolható.



Az első egység a költemény egyetlen kérdő mondatával indul. A világtörténelmet vérfolyammal azonosító metafora vonul végig az 1. egységen. Senki nem emlékszik rá, hogy hogyan kezdődött a békétlenség. A vérfolyam a jelenben is folyik – írja a költő, s nem is lesz vége egyhamar. “Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.” A költő előrevetíti, sejteti, e vészt a természeti fogalmakat használó első részben, amely a hetedik sorig tart.



A második egységben megjelenik a költőideál újszerűsége, a költő-próféta (“Rettenetes napokat látok közeledni.”). A jelenlegi béke leírására Petőfi igen érzékletes természeti képeket használ: “Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána / A földrendítő mennydörgést szokta előzni.” A földrendítő egy egyedi szóösszetétel, a költő ezzel is érzékelteti a mennydörgés nagyságát.


 A következő sorokban a jövendőhöz szól a költő egyes szám második személyben. A költői képek egyeztetésével tökéletes a hatás: a fátyol is hangsúlyozza azt a sejtelmességet, amely később kimondva jelenik meg: “meggyujtván a sejtés tündéri tüzét.


A következő sorban újabb betűrímmel találkozunk; majd Petőfi a jövőt egy kontraszttal jellemzi, ami érzelmi ambivalenciát tükröz az elkövetkező történésekkel szemben: “Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta, / Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök / És örülök szilajan”.


 Az ezt követő sorokban a háború istenét említi a költő, aki “páncélját s kardját markába szorítván” hívja végső, mindent eldöntő csatára a világ népeit. Ez a kép mitologikus, a háború istene a görög mitológiában Árész (a római mitológiában Mars), akinek attribútumai a kard és a pajzs.


A végső csata után két nemzet fog elkülönülni, ezek nem származás, hanem erkölcsi érték alapján fognak összetevődni: “A jók s a gonoszak.” Az eddig mindig vesztes jó akkor győzni fog, de a végső győzelem ára a vértenger.
A harmadik egység némileg ellentétet alkot a második egységgel, hiszen itt biblikus képekkel találkozhatunk a második egység mitologikus képeivel szemben.


A harmadik rész (utolsó négy és fél sor) az apokalipszis képeit tárja elénk: “Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet, / Az örök üdvesség.” A költő megfogalmazza: nem kell a békéért a mennybe mennünk, hanem maga a menny fog a földre szállni, tehát igen bizakodó a vers zárása.
Ez a költemény jól példázza Petőfi Sándor világnézetét, a teleologikus történelemszemléletet, miszerint az emberiség az általános boldogság felé halad, és ennek eléréséhez az eszközünk az egyéni és nemzeti szabadság.


Az apostol


Keletkezésének a története:


1848 Június 15-én volt a Petofi számára kudarccal végzodött – szabadszállási választás. Ez a keletkezéstörténetnek a lehetséges legkorábbi dátuma. Még a szavazás napján megfogalmazott, 176 választópolgár által hitelesített petíciót a költo vezette küldöttség vitte el Deák Ferenc igazságügy-minisztériumába. Szintén június 15-én elkészült egy beszámolólevél, melyet Petofi minden hírlap szerkesztoségébe eljuttatott. Bár július 5-én megnyílt a népképviseleti országgyulés ülésszaka, Petofi mégis az országgyulés karzatára szorult.


A szabadszállási választás nem múlt el nyomtalanul benne: csalódásai lényeges változásokat indítottak meg politikai világszemléletében. 


 Az apostolban a világ fekete, mivel költészetében uralomra jut a politika… Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hős: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is.


Petőfi már 1848 januárjától forradalmi lázban égett, hiszen korábbi látomásainak megvalósulását látta az európai felkelésekben. Azonban túl hevesen támadta a királyt és a kormányt, ezért korábbi népszerűségét elvesztette, 1848 júniusi szabadszállási képviselőválasztás is kudarccal végződött.


Bár nem adja fel korábbi liberális- romantikus népfelség elvét, csalódásai megváltoztatják politikai életszemléletét. A fájó tapasztalatból született meg az Apostol című romantikus elbeszélő költeménye, mely tükrözi ezt a megváltozott szemléletet.


1849-re megváltozott Petőfi történelemszemlélete, mely  az Apostol című művében jelenik meg a „szőlőszem” hasonlatban. A Szőlőszem a| Föld. A szőlőszem megéréséhez a nyár kell, a Földéhez viszont évmilliók. A Földet az emberi lelkek érlelik. A Föld akkor érik meg, ha bekövetkezik a szabadság és Általános boldogság lesz. A szőlőszem példázata – Az apostol talán legismertebb részlete a 11. fejezetben, a költemény felezőponján helyezkedik


„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.”


 Szilveszter életének az ad hitet, hogy ő is egy ilyen sugár lehet, a költő apostolnak nem a népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. A Néptömegek forradalmi tettét kénytelen magára vállalnia.


A kiábrándulás okozta közvetlenül az Apostol megírását, ezért nagyon sok hasonlóságot találunk a főszereplő Szilveszter és Petőfi között.


·         Ugyanakkor van a születésnapjuk


·         Felesége és gyermeke áldozatai az ő életének


·         Király és egyház ellenes nézetek, kiadja az ilyen jellegű verseit


·         Emiatt a nép elítéli


·         Szilveszter felesége, elhagyta a szülői házat, akárcsak Szendrey Júlia.


·         A jellemük nagyon hasonló


- Szilveszter romantikus koldus („koldusbot és függetlenség”)


- Műfaj: elbeszélő költemény, gazdag hangvétellel. Az epikum a meghatározó a gyermek- és ifjúkor rajzában, a líraiság jellemzi a szerelemábrázolást és a tájfestést, a drámaiság uralkodik az események egyes fordulataiban, a gondolatiságban.


- Cím: Apostol, valamely eszmének, ügynek lelkes hirdetője. A cím megnevező, a főszereplőre, szilveszterre utal. Maga Petőfi. Vátesz.


- In medias ressel kezd, egy padlásszoba nyomorába csöppen bele az olvasó. Férj, feleség, gyermek éhezése jelenik meg. Szilveszter egyoldalúan ábrázol romantikus hős, aki szentül hisz Isteni eredetű küldetésében. 1-4 ének erről szól. Istent kéri, hogy segítsen neki felszabadítani az emberiséget.


- 5-14 ének: Szilveszter életútja, amely szintén nagyon hasonlít Petőfiére, (születésük időpontja, a falu népének irigysége, elűzése, másolásból tartja fent magát).


·         Szilveszter születési körülményeit, nyomorúságos gyermekkorát, és felnőtté válását részletezi.


·         Romantikus túlzások találhatóak („Lopott, koldult, szolgált…”) a részletgazdag leírásokban.


·         16 évesen tudatára ébred, fellázad, és otthagyja eddigi megalázó munkahelyét. Eletében először meleg támogatást kap egykori gazdájának oktatójától


·         Petőfi régebben úgy ítélte meg, hogy a világot, hogy annak története vérfolyam, mely a vértengerben fog véget érni. Szilveszter ezzel ellentétben a világ jólét kulcsát önzetlen emberek önfeláldozásában látja. Ez jelenik meg a Szőlőszem hasonlatban. Szilveszter életének értelme, hogy ő is ezek közé az emberek közé tartozik.


·         Átértékelődik a szerepe: a nép helyett kell cselekednie.


- 14-19 ének: Szilveszter története a jelenben


·         Egy falu közjegyzőjének kérik fel, ott rendkívüli népszerűségre tett szert, ám ez a falu nagybirtokosának, és a plébánosnak nem tetszett, és feltüzelve a népet, elkergetik Szilvesztert a faluból.


·         Azonban megismerkedik a nagyúr lányával, aki otthagyja érte a szülői házat.


·         Ekkor változik meg Szilveszter életszemlélete, rájön, hogy a nép még nem érett, nem tehet róla, hogy ilyen, s mivel ő ellenben az, ezért duplán fog küzdeni érte.


·         A feleségével sokáig csak tengődtek, másolásból éltek meg, Szilveszter könyvet írt király és egyház tagadó eszméiről, közben született egy fia is. A könyvet kiadatta egy titkos nyomdában, ezrével terjedt a könyv, ám a király betiltatta.


·         Elfogják, elszakad a családjától, soha többé nem látja őket, és tíz évet a börtönben kell töltenie.


·         Mikor kiszabadult, megtudja, hogy családja széthullott, felesége meghalt. Ezután kiábrándul a világból, mert látja, hogy még rosszabb hely lett, mint előtte volt. Radikális lépésre szánja el magát, merényletet tervez a király ellen. Nem sikerül megvalósítania, a tömeg is ellene van, majd lefejezik.


Az Apostol témáját tekintve epikus alkotás lenne, de inkább lírai elemek az uralkodóak benne


Hangnemében romantikus, szentimentális, és ironikus hangnemek keverednek.


Nyelvezetében a romantikus mellett sok realista jegye.


 Időmértékes verselésű, rímtelen, változatos hosszúságú jambikus sorok váltogatják egymást.


 Gyakori soráthajlás, és metafora


Műfaj, szerkezet: Romantikus elbeszélő költemény


·         Számozott jelenetekre van osztva


·         Belső monológok, érzelmek ráhatások


·         Narráció E/3 – elfogult, ironikus a külvilághoz, patetikus magához szólva


·         A lírai részek a jelentősebbek, a cselekmény maga nagyon rövid


·         Visszaemlékezésekből épül fel.


A főhős jelleme:


·         Szilveszter kitett gyerek, nevét a megtalálása napjáról kapta. Az óév végén az újév kezdetén született ez szimbolikus jelentésű.


·         Az eszmények világában él, nem a valóságban.


·         Kiforrt személyiség, nem változik a mű folyamán. Örök összeütközésben áll a környezetével.


·         Az emberiség ügyéért harcol, de nincsen tisztában a lehetőségeivel, eszközeivel. Folyton kudarcok érik, de ő egyre jobban ragaszkodik eszményéhez, egyre távolabb kerül a néptől.


·         A jellem nem változik, de az eszközei egyre durvábban.


·         Már nem a népért cselekszik, hanem a nép helyett, és ha a nép ellene fordul akkor annál jobban küzd.


·         Igazi szentimentális hős.


Az apostol Petőfi politikai, társadalmi, szociális nézeteinek összefoglalója. A főszereplő alakjában az eszményi forradalmárt és a forradalmársorsot rajzolja meg. Szilvesztert, mivel típust akart ábrázolni, önarcképi, irodalmi, történeti vonásokkal, rájátszásokkal rajzolta meg. Önarcképi elem a névadás (Szilveszter – XII. 31.), a szerelem alakulása, az író-szerep, a néphez fűződő viszony és megcsalattatás. Táncsics alakjára ismerhetünk a titkos nyomda, a börtön motívumában, a hitvesi hűségben.


A befejezés azzal zárja a költeményt, hogy a késő századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekről, akik szolgaságban is szabadok voltak.


Vénült, kihalt a szolganemzedék,
Uj nemzedék jött, mely apáit
Arcpirulással emlité s azoknál
Jobb akart lenni és az is lett,
Mert csak akarni kell!...
Fölkelt az új hős nemzedék,
S mit örökségben hagytak rá apái,
Leverte rabbilincseit,
S kezéről, akik ezt szerezték,
Azoknak sírhalmára dobta,
Hogy a csörgésre fölriadjanak, s ott
A földben is szégyeljék magokat!...
S megemlékeztek a győzelmesek
Ama szentekrül és nagyokrul, akik
A szolgaságban szabadok valának,
És hirdették az ígét,
S díjok halál lett,
Csúfos halál!...
Megemlékeztek a győzők ezekről,
S a diadalnak örömébe szőtték
Szent neveiket koszorú gyanánt,
S elvitték volna őket a
Dicsőség templomába,
De hol keressék, hol lelik meg őket?
Rég elhamvadtak a bitófa mellett!”


Pest, 1848. június-szeptember


(A cselekmény nem  kell a tátelhez, de mellékelem)Történet: I ének: A városban sötét van már, csak egy kis padlásszobában világít még a gyertya. A szegényes berendezésű lakban egy anya szoptatja gyermekét, nagyobbik fia alszik, apjuk pedig az asztalnál ülve gondolkozik.


II. ének: Kiderül, a kisfiú nem is alszik, mert lefekvés előtt még enni szeretne. Apja végül odaadja neki utolsó darab kenyerüket, melyet felfalva végre álomra szenderül időközben elbóbiskoló édesanyjával és testvérével együtt.


III. ének: A férfi félálomban Isten színe elé járul, s előtárja gondolatait: minden bűn okozója a rabszolgaság, mikor ember uralkodik emberen. Ő kész ez ellen fizetség reménye nélkül is harcolni, ehhez kér csak erőt Istentől.


IV. ének: Vajon ki lehet ez a férfi, ez a "szent apostol", aki embertársai boldogságát előbbre tartja saját igényeinél? A következő 10 rész erre ad választ:


V. ének: Réges-régen egy asszony valamilyen okból meg akart válni csecsemőjétől, s még születése napján egy bérkocsiba helyezte. A kocsis azonban nem örült az ajándéknak, s kitette a csöppséget egy kocsma bejárata elé. Ott egy részeg tolvaj talált rá, aki hazavitte, s elhatározta, hogy szomszédasszonyával jó pénzért felnevelteti.


VI. ének: Másnap a rabló újból átment az asszonyhoz, aki elmondta, hogy a gyermek fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, s mivel Szilveszter napján találtak rá, a kereszts&eac











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!