Bejelentés



Üdvözlöm honlapomon!
Kék és kék-kovácsolt strasszer tenyésztése - Pintér Szabolcs

MENÜ








Szavazás




Öröklődési alaptörvények: Minden fajgalamb keresztezési eljárások eredménye. A viselkedés, a küllemi jellegzetességek és a teljesítő képesség nemzedékről-nemzedékre átültetődnek. Ez a biológiai törvényszerűség az öröklődés. A tenyésztés eredményességének feltétele a genetikai (származástan) alapjainak ismerete. A majdani galamb egyed örökletes képe (genotípusa) már a megtermékenyítéskor kialakul. Ezzel szemben a látható küllemi kép (phenotípus) kialakulását környezeti tényezők is befolyásolják. Ha például nehéztestű fajták egyedei hosszú időn át számukra nem megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt kapnak, úgy az utódok évről-évre kisebbek lesznek. Ezek az eltérések (modifikációk) nem örökletesek, sőt visszafordíthatók. Ha a fentebb említett elégtelen takarmányozás kielégítővé változtatjuk, úgy újra mutatkozik az örökletes hátterű, a fajtára jellemző testtömeg. Az örökletes tulajdonságokat hordozó gének felépítésében is jelentkezhetnek eltérések (mutációk), amelyek viszont a modifikációval szemben örökletesek. Általában a közös őshöz viszonyított módosulások mindegyike genetikai hátterű mutáció, amely az ember beavatkozásától függetlenül épült be az örökletes alapba. A tenyésztői tevékenység a mutációs hátterű eltéréseket felismerve, azok kifejezettebbé tételére törekszik, majd felhasználja újabb fajták kialakításához, amelyek alakban, színben, viselkedésben mások, mint bármelyik ősük volt. Az öröklődési folyamatokat meghatározott törvényszerűségek irányítják. A nemi sejtek érése során a kromoszómák a petében és a hímcsírasejtben feleződnek, s ilyen módon a termékenyülés után kialakult megtermékenyített petesejtben áll helyre a jellemző kromoszóma szám, melynek fele az anya, másik fele pedig az apaállattól származik. A feleződés és a kiegészülés eredményeként nagyszámú kombinációs lehetőség nyílik a gének számára. Ennek következtében mindig újabb eltérések mutatkoznak a szülőkhöz viszonyítva az utódokban. Ezeket a törvényszerűségeket Mendel féle öröklődési törvényekként ismerik megfigyelőjük és leírójuk Mendel Gregor neve után. Ezek nem tisztáznak minden öröklődési lehetőséget, de az alapját képezik sok öröklődési folyamat megértésének. Az első mendeli törvényt az uniformitás vagy egyformaság törvénye szerint, két egyed párosításából amelyek csak egy jegyben különbözőek, az utód nemzedékben (F1) olyan állatok származnak, amelyek mind egyformák. Megvan annak a lehetősége is, hogy ezzel a jellemzővel csak az egy szülői részben hasonlóak (domináns öröklődés), vagy a két szülő „között” foglalnak helyet (intermedier öröklődés). A második mendeli törvény, a hasadás törvénye szerint az egymással párosított F1 nemzedék a következő generációban (F2) meghatározott számarányban különböző phenotípusokra hasad. A harmadik mendeli törvény, a függetlenségi törvény szerint előfordulnak olyan öröklődési folyamatok, amelyeknél nem csak egy, hanem több jegyet is megfigyelnek. Eszerint minden jegy a másiktól függetlenül öröklődik, hacsak nem ugyanazon a magfonálon helyezkedő génekről van szó. Ez alól a három törvény alól kétségtelenül vannak kivételek is, Ha pld. egy fehér king galamb egy ezüsttel kerül párosításba, úgy fekete szárnyszalagos kékek az utódok. Ez azzal függ össze, hogy a fehér galamb a szalagos kék faktort magában hordozta. Ez a rejtett jellemzője fehérrel végzett párosításkor nem jut érvényre, mert azt egy akadályozó faktor elnyomja. Így az utódok mindig fehérek. Ha aztán egy ezüst galambbal párosítjuk, az egy valóra váltó faktort hoz magával, amely lehetővé teszi a fekete szárnyszalagos kék megjelenését. Ez az öröklődési forma az epistasia. Ebben egy domináns faktort egy másik kromoszómában raktározott domináns faktor elnyom és hátráltatja annak hatását.

Fajtatiszta tenyésztés: A leggyakoribb tenyésztési mód, amelynek az célja, hogy egy állományban az örökletesség alapján, genetikailag kiegyenlített egyedek hozzák létre az utódokat. A származással kapcsolatos, a küllemre és a belső tulajdonságokra vonatkozó hasonlóság a tiszta örökletességű állatok jellemzője. Ezek között számos egyed génjei nagy fokban azonosak, s az őket birtokló egyedek homozigóták. A galambok örökletes alapját a szigorú és folyamatos szelekció a tenyésztő szemszögéből pozitív irányban befolyásolja. A negatív értelemben elütő, a standardhoz viszonyítva hibás küllemű egyedek nem vehetnek részt a továbbtenyésztésben, sőt ha velük más tenyésztőt sem akarunk terhelni, akkor „levesbe” kerülnek. Az ilyen tenyésztői beavatkozás mérsékelt beltenyésztéshez vezet, az örökletes tulajdonságok pedig az állomány minden tagjára vonatkozóan, nemzedékről-nemzedékre egyenletesebben oszlanak el. Ilyen módon kialakulnak ún. tenyészvonalak és beltenyésztett álltok csoportja, amelyek meglehetősen hasonló külleműek, s más vonalakkal vagy törzsekkel összehozva, szilárdított örökletes alapjukkal hatva, azok minőségének javítását eredményezik.

Rokon – beltenyésztés A beltenyésztés a tisztatenyésztés legmagasabb fokának tekinthető. Korábban eltérőek voltak a vele kapcsolatos vélemények. Napjainkban elismerik ennek a tenyésztői eljárásnak a a pozitív eredményeit nemcsak a galambtenyésztésben, hanem a szárnyas fajták és fajok mindegyikének vonatkozásában is. Általában beltenyésztés néven különböztetik meg az olyan egyedek párosítását, amelyek hat nemzedékre vonatkozóan közös ősöktől származnak. Ezen belül különböző fokozatok állapíthatók meg. Legszorosabb beltenyésztés során az első és második rendű rokonok párba állítása történik pl. szülők x ivadékaik, nagyszülők x unokáik vagy testvérek egymás között. A szoros beltenyésztésben harmad és negyed fokú rokonokat párosítják, pl. nagybácsi x unokahúg vagy unokatestvér x unokatestvér. Mérsékelt fokozatú rokontenyésztés során távoli rokonok párosítására kerül sor. A beltenyésztés elősegíti egy tenyésztörzsön belül az egységes tenyésztési alap viszonylag gyors kialakítását. Alkalmazásának eredményeként nemcsak kívánatos, hanem azzal ellentéte örökletes hajlamok is felszínre kerülnek, láthatóvá válnak. Így pl. néhány nemzedékváltás után olyan küllemi jegyek is megjelenhetnek a fokozatosan homozigótákká váló egyedeken, amelyek recesszívek, s felszínre jutásukat csak a tenyésztési mód tette lehetővé. Az ilyen örökletes hajlamok nem kívánatosak, hogyha azok a vitalitás és az ellenállóképesség csökkenését, a testtömeg kisebbé válását és a szaporaság rosszabbodását okozzák. Nem minden galambfajta reagál azonos módon a beltenyésztés hatásaira. Ezért, a tenyésztőnek csak addig szabad alkalmaznia, ameddig a tartott fajta azt károsodás nélkül elviseli. A beltenyésztés eredménye attól is függ, hogy miként választják ki a párba kerülő egyedeket. A tenyésztési eredmény feltételei a nagy tenyészértékű, egészséges, jó teljesítményt nyújtó állatok. A beltenyésztéssel együtt jár bizonyos kockázat is. Az eljárás kezdetekor legtöbbször nem lehet tudni a nem kívánatos örökletességi tulajdonságokról, mivel azok csak később jelennek meg, de akkor még mindig adott a kizárás lehetősége a tenyésztésből. Nem szükségszerű a beltenyészetre visszavezethető károsodás, de e módszer alkalmazásához az a lelkiismerete szelekció, amelynek alapját mindnek előtt az egészségnek és a vitalitásnak kell képeznie.

Vonaltenyésztés: Amennyiben a tenyésztő arra törekszik, hogy galambjai lehetőleg gyorsan egységesebbé, bizonyos jegyekre vonatkozóan homozigótákká (örökletesen azonossá) váljanak, akkor a gyakorlatban jól bevált vonaltenyésztést alkalmazza. Az eljárás tervszerű végrehajtása esetén a beltenyésztéssel járó esetleges károsodások elkerülhetők. Ha bizonyos küllemi jegy vagy belső tulajdonságmegjavítása a cél, akkor mindig olyan állatokból kell kiindulni, amelyek különböző beltenyésztett vonalakból származnak és több nemzedéken át zárt törzsben végzet tenyésztői tevékenység eredményei. Ennek ellenére mutatkozik még bizonyos jegyek különbözősége, amelyet a tenyésztő használhat állatállományának kitűzött irányú javítására. Egy tipikus fajtajegyeket viselő és kedvező belső tulajdonságokkal rendelkező hímből és egy lehetőleg éppen ilyen módon jellegzett tojóból, a tőlük származó utódokat F1 nemzedék, visszapárosítják a szülőkhöz. A legjobb nő ivarúakat az apához, a legjobb fiatal hímeket az anyához. Az ezekből a párosításokból származó harmadik és negyedik nemzedék tagjait mindig az indító állathoz kell párosítani. Így a második és a további nemzedékben megkülönböztethetők az apai és az anyai ágból származó fiatalok, s párosíthatók egymás között. Így a tenyészetben kialakulnak hosszanti és átlós vonalak.

Az ivar öröklődése: A hímeknek két ivari kromoszómája van (XX), ezzel szemben a tojók ugyanilyen kromoszómáinak száma egy (X), mivel a másik visszafejlődött és nem működik. A hím ivarsejtek (spermiumok) mindegyikének egy kromoszómája egyesül egy petesejttel, amely vagy (X) kromoszómájú hím, vagy 0 a kromoszómáinak száma. Előbbi esetben (XX) kromoszómájú hím, utóbbiban (X0) kromoszómájú nő ivarú egyed keletkezik. Általában a tojók petéinek felében egy (X) kromoszóma található, a másik fél mennyiségben nincsen kromoszóma. Így az utódok ivararánya 1:1.

A nemhez kötött öröklődés: Az X kromoszómákban azokon a géneken kívül, amelyek megtermékenyítéskor meghatározzák az ivart, olyan továbbiak is vannak, amelyek a nemhez kötött öröklődést befolyásolják. Például két különböző színű galamb párosítása a nemhez csatlakozó öröklődésben a hím színéhez kapcsolódóan meghatározza az ivadék (F1) tollazatának színét. Amennyiben a fiatalok ivarát már a fészekben meg akarják határozni, a hímben jelen kell lennie egy világosító és színhígító faktornak. Ekkor az intenzíven színezett fióka hím, a hígított színű tojó ivarú. Ha a párosítás fordítva (intenzív színű hím x hígított színű tojó) történik, akkor az utódok ivara nem ismerhető fel. A leírt, ivarhoz kötött öröklődésnek az a lényege, hogy az X kromoszómára korlátozott géneket dominánsan birtokló tojókat olyan hímekkel kell párosítani, amelyeknek génjei, recesszíven öröklődők. Az ún. postagalamb vörös színe minden szín felett domináns és az X kromoszómában raktározott. Minden olyan F1 utód, amelynek két X kromoszómája van, hasadó örökletességű és domináns vörös faktorral rendelkezik a recesszív kék faktor mellett. Ennek megfelelően minden hím vörös, és valamennyi tojó, amelynek egy X kromoszómája és kék faktora van, kék színben mutatkozik. A nemhez kötött gének öröklődése az öröklődés menet különleges esete.

<vissza a főoldalra>

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!