Bejelentés


Tradícionális Thai Masszázs Thaimasszázs portál











Ránky Edit: Csírazöldség a natúrkonyhában

A következő szöveg Ránky Edit, Csírazöldség a natúrkonyhában c. remek kiskönyvének szövege, mielőtt plágiummal vádolnának, Budapest belvárosának 6 antikváriumába voltam érte, egyiknél sem volt, és át sem veszik már, így a szerző utólagos engedélyével tenném fel a netre, mint olyan, a hétköznapi életben fontos szöveg, mely másképp elérhetetlen. Természetesen, mint minden més szöveget, azonnal leveszem az oldalról, ha ez valakit bánt vagy sért.

Ajánlás

Korunkban egyre nagyobb érdeklődés kíséri az egészséges táplálkozást és a napjainkban újdonságnak számító, természetes élelmiszerek megjelenését. Egyre többen keresik a vitaminokban, ásványi sókban gazdag, kímélő mó¬don előállított, magas tápértékű élelmiszereket, amelyek természetes tápanyagtartalma¬kat megőrizték. A csíráztatás és a magvak csíráinak fogyasz-tása az írott történelem előtti időkbe nyúlik vissza. A nagy civilizációk bölcsei évezrede-ken át esküdtek egészségmegtartó és gyógyító hatására. Napjainkban újra reneszánszát éli a régmúlt idők szokásainak felelevenítése, a rég elfeledett, értékes, empirikus ismeretek felkutatása. Ilyen ismeretekben gyökerezik a csíráztatás tudománya, amivel e füzet segít¬ségével szeretnénk megismertetni az olvasót, a kísérletező embert.

A csíra életerő
Értékes élelem
A kicsírázott mag rendkívül tápláló élelem. Előállítása egyszerű, 4—5 nap alatt elkészül, az év bármely szakában hozzáférhető, és fillérekbe kerül. A csíráztatáshoz se föld, se napfény nem kell, és a kicsírázott magokból finomabbnál finomabb, a szervezet által könnyen feldolgoz¬ható formává alakított, vitaminokban, ásványi sókban és fehérjében gazdag ételek készíthetők.
Különösen télen tölt be jelentős szerepet a csírazöldség, amikor kevés a friss, C-vitaminban gazdag zöldségféle. Nem kell hozzá más, mint egy csíráztatóedény, levegő és víz.
A mag csírázásakor az előzetes beáztatás hatására a benne található enzimek aktiválódnak, és segítségükkel az összetett szénhidrátok egy-szerű szénhidrátokra, a fehérjék aminosavakra, a zsírok nagyrészt zsírsavakra bomlanak.
Az ásványi anyagok a szervezet által jobban hasznosítható, nagy¬részt vízben oldható ásványi sókká alakulnak.
A többszörösen telítetlen zsírsavak (linolsav, linolénsav) is meg-találhatók bennük. Ezeket a zsírsavakat nevezik nélkülözhetetlen (esszenciális) zsírsavaknak. Hiányuk bőrgyulladást, bőrkiütéseket okoz. Az átalakulás során többféle vitamin keletkezik, például nagy meny-nyiségű B- és C-vitamin, továbbá A-, E-, K- stb. vitaminok. A növényi eredetű élelmiszerek közül a csíraztatott mag egyike azoknak a csekély számú B 12-vitamin-forrásoknak, amelyek nélkül elképzelhetetlen len¬ne az emberi élet.
Az otthon kicsíráztatott magvak nem veszítenek tápértékükből, mindig frissek, és gondozásuk minimális odafigyelést igényel. A csíráz-tatás rendszeres gyakorlata és a csíraételeknek az étrendbe való bevezetése jelentősen emelné táplálkozásunk egészségmegőrző szerepét.

Természetesen és gazdaságosan előállítható, értékes csírazöldség

A mai gazdasági viszonyok mellett gazdaságossági szempontból érde-mes elgondolkodni a csíráztatás perspektívájáról.
Az élelmiszerek zöme bonyolult és főleg költséges termelési folya-matok után kerül asztalunkra. A feldolgozás során a korunkban jel¬lemző nagyipari technológiák gyakran csökkentik az élelmiszerek beltartalmi értékét, eltarthatóságukat pedig többnyire különböző ada¬lék anyagok és tartósítószerek hozzáadásával oldják meg. Köztudomású az is, hogy kevés friss zöldségfélét, rostot fogyasz¬tunk. Ennek okát a téves táplálkozási szokásoknak és az anyagiaknak tulajdonítjuk (magas zöldség- és primőrárak). A táplálkozási szokáso¬kat megfelelő ismeretterjesztéssel meg lehet változtatni, a költségeket viszont csakis egy már máshol jól bevált, alternatív megoldással, pél¬dául a házi csíráztatás széles körű elterjesztésével lehetne enyhíteni.
A kert nélkül kertészkedők és a biokertészek figyelmébe
Konyhájában is művelheti „kiskertjét" — szól a csíráztatást célzó fel-hívás. Nem kell hozzá se föld, se kert, csupán egy csíráztatóedény, víz, levegő és egy kis gondoskodás, annyi, amennyit a szobanövények is igényelnek nap mint nap.
Nem vitás ma már, hogy a biodinamikus módon felnevelt növények egészségesebb táplálékot adnak az ember számára mint a vegyszere-zett (rovarirtó és gombaölő szerrel kezelt) és műtrágyázott termények. A csíráztatás egyik nagy előnye ez is, mivel feleslegessé válik a vegy-szerek használata. Egyre kell csupán ügyelni: csak táplálkozás céljára árusított magvakat szabad csíráztatásra felhasználni. Szigorúan TILOS CSÁVÁZOTT,* (VEGYSZERREL KEZELT) VETŐMAGOT CSÍRÁZTATNI! (A csávázott magvak kizárólag vetésre alkalmasak.)

A csíráztatás története
Ősidők óta nagy tisztelet övezi az „életerőt" hordozó magot, amely az új élet kezdetét jelképezi az állati és a növényi világban egyaránt. Az élet e csodájának újrafelfedezését és ennek művészi kifejezését a világ sok országában fellelhetjük rajzok, festmények, írásművek formájában. A kavicsos, homokos környezetben szinte felismerhetetlen piciny mag egyik napról a másikra kis nedvesség és a nap melegének hatására feltárul, és új növény fejlődik belőle. Az emberek sokáig nem ismerték az ilyenkor végbemenő anyagcsere-folyamatokat, de mindig is mélyen átérezték az élet e titokzatos csodáját. A történelmi írásokból kitűnik, hogy minden jeles korszak meghatározó jelentőségű civilizációja foglalkozott rendszeresen csíráztatással. Nemcsak a kínaiak voltak a csíráztatás kizárólagos ismerői, hanem a föníciaiak is fogyasztottak csírákat hosszú hajózásaik alatt, így teremtve meg a friss, nyers táplálékot. Jóllehet ők még nem tudták, hogy a skorbutot C-vitamin-hiány okozza, de hittek a csírák egészségmegtartó hatásában. Úgy tartják, hogy az aztékok is felismerték a csíráztatás jelentőségét, bár erre határozott, tudományos alaposságú bizonyíték nincs, a navaho-indiánok viszont bizonyíthatóan ismerték a csíráztatás fortélyait.

A csíráztatás őshazája: Kína

Felismervén a csírák értékes szerepét a táplálkozásban, a kínaiak már időszámításunk előtt 3000-ben csíráztattak magokat. A legendás hírű kínai császár, Sheng Nung könyvében részletesen leírta a növények és gyógynövények rendjét. Ez a rendszerezés nem botanikus, hanem gyógyászati jellegű volt. A benne szereplő 360 növényt három osztályba sorolta: az első a méregmentes, az egészség megtartását célzó nö-vények osztálya, a második a csak meghatározott mennyiségben fo-gyasztható növények osztálya, a harmadik a nem méregmentes, kis dózisokban, gyógyszerként használható növények osztálya. Sheng Nung úgy tartotta, hogy a csírák salaktalanítják a szervezetet, és rend- kívül átható gyógyító hatásuk van, különösen a lábadozás idején segí-tenek amikor a szervezetnek nagyobb erőre van szüksége a felépüléshez Sheng Nung rendszerezése sokáig érvényes maradt. Az időszámításunk szerinti 500-ban Tao Hung King új ismeretek-kel bővítette ki Sheng Nung rendszerét. Ő is megemlítette a babcsírát, mint elsőrendű gyógyszert ödémára, izombetegségekre, térdízületi fáj-dalmakra, bőrbetegségekre.
Ezután már csak a XVI. században jelentek meg új írások a csírával kapcsolatban. 40 év kutatását foglalta össze Li mester A csírák ereje cc művében. Mindenekelőtt a fekete szójabab csírájának tulajdonított nagy gyógyító erőt. Li mester szerint megakadályozza a székrekedést, gyógyítja a gyulladásokat, regenerálja a hajat, és növekedését gyorsítja. A csírák csökkentik a lázat, és az alkoholra semlegesítő hatással van-nak — állította Li. Ilyen háttérrel nem csoda, hogy a kínaiak az évezredek során művészi szintre emelték a csíráztatás tudományát. A csírákból készült finomabbnál finomabb ételek méltán nevezhetők a kínai konyha gyöngyszemeinek. A mai Kínában a csíráztatás semmit sem vesztett jelentőségéből, sőt kibővült az exportálás lehetőségével. Jelenleg nagymértékű csírater-mesztés és -konzerválás folyik az országban. Csíráztatási hagyományok Európában A csíráztatás múltja Európában igen „viszontagságos", hiszen az elmúlt néhány évszázad alatt többször fedezték fel újra a csírák értékeit. A XVIII. században a hajózás legtragikusabb betegségei közé tartozott a skorbut, amit a híres Cook kapitány csíráztatott árpából ké¬szített itallal gyógyított sikeresen. Jóllehet kísérleteinek elismerése, az Angol Királyi Társaság kitüntetését adományozták neki, a csíráztatás mégsem lett a skorbut elterjedt ellenszere. A második világháború idején a brit és az amerikai kormány egyaránt elismerte a csíráztatott magvak jelentős fehérjetartalmát. Az Egyesült Államokban például az egész nemzetet átfogó kampány indult a csíráztatás ismereteinek megtanítására. A Mezopotámiában állomásozó katonák a skorbut ellen és a fehérjehiány ellenszereként csíráztatott lépesét kaptak. Az igazi áttörés azonban a csírák elismert-ségében akkor következett be, amikor az amerikai dr. Clive Mc Kay, a táplálkozástudományokkal foglalkozó kutató, a csírák nagy vita-mintartalmára vonatkozó kutatási eredményeivel felcsigázta a köz-vélemény figyelmét. A csíráztatás azóta is központi helyet foglal el a táplálkozástudományi kutatásokban, és remélhető, hogy a közel¬jövőben végleg elnyeri a tudósok és a közvélemény méltó elismerését. A csíráztatás múltja Magyarországon A gabonacsíráztatás a gabonatermeléssel egy időben jutott el keletről a mai Magyarország területére a bronzkor elején. A csíráztatás gyakorlata szoros összefüggésben volt a meghaló és újjászülető ősi istenség szimbólumán alapuló rituális csíráztatási szokásokkal, amelyek a gabonaszemek erőt adó, tápláló szerepét kívánták bemutatni. Ilyen jól ismert rítus a Luca-napon elkezdett buzacsíráztatás is. A tálban kicsíráztatott búzából gyertya díszítéssel készül el a karácsonyi asztal jelképet hordozó dísze. Csíráztatni azonban nemcsak karácsony táján és a húsvét előtti 40 napban volt szokás, hanem a csírákból készült édes lepényeknek és sörnek az év minden szakában nagy keletje volt. Némethy Endre etnológusunk véleménye szerint „kétségtelen, hogy a csíráztatással nyert malátacukorral édesített málé legrégibb tésztaféléink közé tartozik".
A hagyományos édes lepények, édes tészták csíráztatás útján történő elkészítése színes képet ad nagyanyáink konyhaművészetéről. Ezeket a lepényféléket, tésztákat vidékenként változó névvel illették, hol szaladosnak, málénak, csíramáiénak, hol csiripszlinek vagy köttessek nevezték. Elkészítésük módja alapjaiban megegyezik. Dömötör Sándor néprajzkutató leírása szerint a szalados úgy készül, hogy a csíráztatott magvakat megszárítják, megőrlik, megtisztítják, és híg tésztát készítenek belőle, amelyet végül megsütnek. A málé ugyanígy készül, de sűrítőanyagként búza- vagy kukoricalisztet adnak hozzá. A csíramáié elkészítése is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a pépből kovászszerű kelesztőanyagot készítenek, és ezt a lisztbe keverik. Csíramálé úgy is készülhet, hogy a csírákat összetörik, ledarálják, levét kinyomkodják, majd liszttel híg vagy közönséges tésztává összedolgozzák.
Régóta közkedvelt ital a sör. Takáts Sándor néprajzkutató szerint a XVI—XVII. században rendkívül fejlett volt a sörfőzés Magyar¬ország minden részén. A sörfőzés első műveletei „megegyeznek a paraszti csíramáié anyagát előkészítő tevékenység mozzanataival". Akko-riban a sört szaladsernek hívták, a szalad szó a régi magyar nyelvben a kicsírázott gabona neve volt. B. Bevilaqua Béla szerint a szalad szó az orosz slad „kölcsönvétele az orosz—lengyel—szlovák serfőzés hatá¬sára mutató nyomjelző". Jóllehet a Magyarországon meghonosodott csírafelhasználásnak nem a legelőnyösebb oldalát ragadták ki őseink (a csírák sütéskor károsodnak), azonban mégis sajnálatos, hogy a szívünkhöz oly közel álló, csíráztatott magvakból elkészített édes tészták, lepények és a ter¬mészetes eljárással készült sör kiszorult a magyar táplálkozásból.

A csírázás biológiai folyamata
Amikor az anyanövény kihullatja a magját, a benne lévő embrió hosszabb-rövidebb ideig nyugalmi állapotban van. Ilyen állapotában a mag semmiféle látható változást nem mutat, lassú ütemben lélegzik. Az embrió a növényi életfolyamatok számára kedvezőtlen körülmények (oxigén-, tápanyaghiány, hideg vagy meleg, szárazság vagy vízborítás stb.) között is megőrzi életképességét. A magvak általában hidegben és száraz helyen őrzik meg legtovább csírázóképességüket. A mag általában a következő részekből áll:

— az embrióból, belőle fejlődik az új növény,
— a táplálószövetből, amely a csíra fejlődéséhez szükséges tápanyagokat raktározza és a
— maghéjból, amely a mag felületét borítja, és az embriót védi a környezeti hatásokkal szemben.

A magok raktározott tápanyagaira a szélsőségesen alacsony értéket is elérő víztartalom és a nagy energiafelhalmozás jellemző. Ez a táp¬anyag a csírázáskor vízfelvétellel és enzimatikus hidrolízissel válik felhasználhatóvá az embrió számára.
Az embrió két részből áll: a gyököcskéből, amelyből a gyökér fejlő¬dik ki, és a rügyecskéből, amelyből a hajtás fakad. Az embrió szerv-kezdeményeinek további fejlődése a csírázás folyamán indul meg.
A nyugalmi idő elteltével, megfelelő hőmérsékleten és vízfelvétel után először a mag megduzzad, és az embrió osztódó szövetei működ¬ni, osztódni kezdenek. A fejlődésnek induló gyököcske nyomást gya¬korol a maghéjra, felrepeszti, és mint kis csíragyökér kibújik a fel¬repedt maghéjból. Valamivel később a kis rügyecske is növekedni kezd, megjelennek az első lomblevelek, és így kialakul a kis csíranö¬vény. A hőmérséklet és a vízmennyiség optimuma magfajtánként vál¬tozó. A mérsékelt égövi magvak jól csíráznak 20 °C-on, a trópusiak¬nak ehhez 30—35 °C-ra van szükségük.

A csírák táplálkozástani értéke

Még a kis mennyiségben elfogyasztott csíra is magas tápértékű eleme lehetne napi étkezésünknek. Rendkívül kalóriaszegény tulajdonsága miatt a fogyókúrás diéta értékes építőköve. A csírákat „előre feldol¬gozott tápláléknak" tekinthetjük, amely a szervezetünket tehermentesíti, és könnyen emészthető táplálékkal látja el.
Az előzőekben már szó esett a kicsírázott mag nagy vitamin- és ásványisó-tartalmáról. A vitaminok és az ásványi sók alapvető fon-tosságúak az emberi szervezet egészségben tartásához.
Még a fejlett társadalmakban is előfordulnak vitamin- és ásványi¬anyag-hiányból adódó betegségek. 1977-ben az Egyesült Államok Sze¬nátusa Táplálkozástudományi Bizottsága ennek okait részben korunk helytelen táplálkozási szokásaiban, a természetes élelmiszerek fogyasz¬tásának csökkenésében jelöli meg, és jelentésében erre vonatkozóan a következőket állapítja meg: jóllehet a vitamin- és ásványianyag¬tartalmú tabletták, továbbá az adalékokkal dúsított élelmiszerek fo¬gyasztása növeli a megfelelő mennyiségű tápanyagok szervezetbe kerü¬lésének esélyét, de mégsem pótolja a természetes élelmiszereket. A következőkben a csírákban megtalálható vitaminok és ásványi anyagok jelentőségét ismertetjük.

Vitaminok
Szerepük
A Növeli a szervezet, főleg a légutak ellenálló képességét
a fertőzésekkel szemben. Növekedésserkentő, fenntartja a szövetek külső rétegének egészséges állapotát.
B A B-vitaminok a zsír-, a fehérje- és a szénhidrát-anyag- cserét szabályozzák, életfontosságúak az emésztésben.
B, Serkenti és segíti a növekedést, az emésztést, fontos az idegszövetek, az izom és a szív működésében.
B2 Alapvető az egészség, a szem, de különösen a retina- bíbor épségének megtartásában.
Nikotinsav- amid (PP-vitamin) Az idegrendszer működését segíti elő, hiánya pellagrat okoz. A gyomor- és a bél egészséges működését és a bőr normális állapotát tartja fenn.
B D E 12
Elősegíti a vörösvérsejtek képzését és regenerálását. Vér-szegénység-megelőző hatású, ösztönzi a növekedést, nö¬veli az étvágyat. A fertőzésekkel szemben növeli a szervezet ellenálló képességét, és más vitaminok és ásványi anyagok hatá-sát, segít a betegség utáni teljes felépülésben. Szabályozza a kalcium- és a foszforvegyületek felszívó¬dását, segíti a csontképződést és a fogak kialakulását. Javítja a termékenységet, stabilizálja a vörösvérsejteket; hiányában a harántcsíkolt izomzat elsorvad. Legfonto¬sabb szerepe az eszenciális zsírsavak, a szervezetben végbemenő per oxidációjának meggátlása.

Ásványi anyagok
Kalcium - Hiánya esetén ingerlékenység, túlérzékenységi (allergiás) reakciók, rángógörcs, gyulladási hajlam, fogszuvasodás, csontritkulás jelentkezik.
Magnézium - Hiányában idegesség, ingerlékenység, szédülés, izom-gyengeség észlelhető.
Vas -A hemoglobin nélkülözhetetlen alkotórésze, létfontosságú a sejtek oxigénnel való ellátásában, hiányában vér-szegénység lép fel.
Kálium-Fontos a normális izomtónus kialakításához, az idegek, a szív működéséhez és az enzimreakciókhoz, segíti a kiválasztást.
Nátrium - Fenntartja a sejtek víztartalmát, segíti a bőr, az idegek felépítését, továbbá az* emésztőnedvek kialakulását.
Foszfor - Hiánya a szellemi és a fizikai képességek csökkenéséhez vezet, fontos az egészséges csont és fog képződésében, normalizálja az anyagcserét, alapvető az agy fejlődéséhez és működéséhez.
Réz-A szerves vegyületekhez kötött réznek a vérképzésnél van szerepe, nélküle a vas nem képes a hemoglobinba épülni.
Fluor Oxigénnel, káliummal, kénnel együtt a vér, a bőr, a kör- mök és a haj képzésében fontos, erősíti a fogzománcot.
Jód A pajzsmirigy normális működéséhez szükséges, alap- vető a növekedésben, serkenti a vérkeringést, segít a zsí-rok és fehérjék oxidációjában.
Mangán Több enzimet aktivál, amelyek a B,- és az E-vitamin felhasználásánál fontosak, és jelentős a reproduktív folyamatokban.
Kén Alapvető az egészséges bőr, haj és köröm megőrzéséhez.

A csírák vitamin- és ásványianyag-tartalma
Búza B-vitaminok (B2- és B5-vitamin, nikotinsavamid), sok E-vitamin, vas, foszfor, magnézium, cink.
Árpa B,-, B2-vitamin, nikotinsavamid, C- és E-vitamin, vas, foszfor, cink, magnézium.
Zab A-, B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, C- és sok E-vita- min, foszfor, vas, réz, fluor, cink, magnézium, kalcium.
Rozs B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, E-vitamin, magné- zium, foszfor, vas, fluor.
Rizs B,-, B2-, C-vitamin, A-provitamin, kálium, vas, magné- zium, foszfor, kalcium.
Kukorica A-, B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, sok E-vitamin, vas, foszfor, mangán, cink, kalcium, magnézium.
Köles A-, Bj-, B2-, C-, E-vitamin, kálium, kalcium, réz, mag- nézium, vas, foszfor, fluor.
Lencse A-, B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, sok C-vitamin, vas, foszfor, cink, mangán, magnézium, kalcium, nátrium, réz.
Zöldborsó B-vitaminok, főleg B r, B2- és C-vitamin, kalcium, fosz¬for, magnézium, réz, mangán, cink.
Bab Bt-, B2- és C-vitamin, vas, foszfor, kalcium, magnézium, kálium, réz, mangán, cink.
Csicseriborsó A-, B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, C- és E-vitamin, foszfor, cink, mangán, kalcium, sok vas.
Szójabab A-, B^ és B2-vitamin, nikotinsavamid, C-, E-, U- és K-vitamin, vas, kalcium, cink, kálium, foszfor, magnézium, réz, mangán.
Lenmag E-, F- és K-vitamin, kalcium, foszfor, magnézium, réz, vas.
Szezámmag A-, B,- és B2-vitamin, nikotinsavamid, C- és E-vitamin, lecitin, magnézium, kalcium, foszfor.
Napraforgó- A-, Bj- és B2-vitamin, nikotinsavamid, C-, E- és F-vita- mag min, vas, réz, mangán, foszfor, kálium, kalcium, magnézium, cink, kobalt, jód, klór.
Lucerna A-, B-, C-, D-, E-, G- és K-vitamin, vas, foszfor, B-¬vitamin.
Görögszéna A- és C-vitamin, vas.
Hajdina B- és C-vitamin, foszfor, kalcium, kálium, réz, magnézium, vas, sok lizin.

A csíráztatás módszerei

A csíráztatáshoz többféle eszközt vehetünk igénybe. Csíráztathatunk erre a célra készített csíráztatóedényben, amelynek több fajtája is is-meretes. Ezek lehetőséget adnak többféle mag egyidejű és dekoratív csíráztatására. Csíráztatni az alapvető szabályok megtartásával, egyszerűbb segédeszközekkel is lehet, például tányérban, befőttesüvegben, sőt még gyúródeszkán is, ahogy ezt nagyanyáink tették nem is olyan rég. Ezt a műveletet azonban sokkal könnyebb csíráztatóedényben végezni, hiszen funkcionális formájából adódóan öntözéskor csak annyi víz marad a tálkában, amennyi éppen elegendő a magvak nedvesen tartá¬sához. (A csíráztatóedényt, a csivitálat és a csíráztatandó magvai a Natura GT forgalmazza.)

Csíráztatás csíráztatóedényben A sikeres csíráztatás titka a következőkben rejlik:
— jó minőségű mag,
— megfelelő mennyiségű víz,
— gyakori öntözés,
— megfelelő hőmérséklet, magfajtától függően,
— az edény szellős helyen tartása,
— a csírák közvetlen napfénytől való távol tartása.

Nagyon fontos a csíráztatásra szánt mag minősége. Nem lehet elég¬szer hangsúlyozni, hogy VEGYSZERREL KEZELT (CSÁVÁZOTT) VETŐMAGOK CSÍRÁZTATÁSA étkezés céljából SZIGORÚAN TILOS! A kereskedelemben vetőmagként árult fajtákat sokszor víz¬ben nem oldódó vegyszerekkel (rovarirtó, gombaölő és penészedést gátló szerekkel, továbbá megjelölést szolgáló színező anyagokkal) ke¬zelték. Ilyen magvak étkezésre történő felhasználása az egészségre ár¬talmas, ezért csak ARRA KIJELÖLT ÉS FORGALOMBA HOZOTT MAGVAKAT SZABAD ÉTKEZÉS CÉLJÁRA CSÍRÁZTATNI ÉS FELHASZNÁLNI!
A csíráztatásra szánt magvak közül ajánlatos a törött és idegen sze-meket eltávolítani. Kizárólag teljes magvakat használjunk; a feles-borsó, a csiszolt rizs és a búzatöret természetesen nem csírázik ki. A magvakat először alaposan meg kell mosni hideg vízben.
A csíráztatás meggyorsítására érdemes a magvakat néhány órára vagy akár egy éjszakára beáztatni, amíg kellőképpen meg nem duzzad¬nak. Ha ez megtörtént, öntsük le róla az áztatóvizet, és öblítsük le hideg vízzel, majd helyezzük a magvakat a csíraztatóedenybe. Tegyük az edényt szellős, megfelelő hőmérsékletű helyre. A hőmérsékletigény magfajtánként változó egy bizonyos határig. Általában minél maga¬sabb a hőmérséklet, annál gyorsabb a csírázás. A legtöbb esetben ele¬gendő a napi kétszeri leöblítés és öntözés, de a kényesebb, több figyel¬met igénylő fajtáknál, például a szójababnál, ajánlatos a többszöri le-öblítés és öntözés. Előfordulhat, hogy a csírák megpenészednek, eze¬ket dobjuk ki. A következő csíráztatás előtt viszont a tálkákat ecetes vízzel mossuk át, majd forró vízzel öblítsük ki, és csak ezután tegyük bele a beáztatott magokat.
Sokan úgy tartják, hogy sötétben is lehet csíráztatni. A sötétben ki-csírázott magvak több B2-vitamint tartalmaznak, színük azonban fe¬hér marad. A világosban kicsírázott magvak zöld színűek és magasabb a C-vitamin- és klorofilltartalm.uk. A világosban történő csíráz¬tatás előnye, hogy a csíráztatóedény mindig szem előtt van a konyhában, és így nem felejtjük el gondozását.
A magvak kicsírázásának ideje fajtától függően eltérő. A felhaszná¬lás céljától is függ, hogy az egyes magok csíráztatását milyen stádiumban fejezzük be. A salátákhoz általában a kevésbé rostos, fiatal csírákat használjuk fel, főtt ételekhez viszont a fejlettebb csírák használata terjedt el. Végül is az egyéni ízlés dönti el, hogy a csírákat milyen stádiumban fogyasztja el az ember.

A csírák tárolása
A magvak igen gyorsan kicsíráznak. Ha többet csíráztattunk, mint amennyi egyszeri alkalomra elegendő, a fennmaradó részt vagy hűtő¬szekrényben letakarva tároljuk a következő felhasználásig, vagy sütő¬ben vagy aszaló-szárító gépben nagyon alacsony hőmérsékleten ki¬szárítjuk őket. Az így nyert csírákat zárható befőttesüvegbe vagy zsá-kocskába rakva hűvös és száraz helyen tároljuk. A kiszárított csírákat meg is őrölhetjük (kávédarálóval) és liszt alakjában használhatjuk kenyerek, sütemények tápértékének növelésére. A hüvelyesekből nyert szárított csírát és azok lisztjét ajánlatos legalább 15 percig hőkezelni (főzni, sütni vagy párolni). Az így tárolt csíra azonban veszít értéké¬ből és frissességéből.

Csíráztatható magvak
A beszerzett, csíraztatasra szánt magokat hűvös, sötét és száraz helyen tartsuk, lehetőleg vászonzacskóban; a műanyag zacskó nem felel meg erre a célra. Kívánatosabb azonban mindig friss, csíraképes magokat beszerezni. A kertészkedők felhasználhatják a maguk termelte, előző évi magtermést is.
A következőkben ismerkedjünk meg a csíráztatható magok fajtái¬val :
— gabonafélék (búza, árpa, rozs stb.),
— hüvelyesek (lencse, bab, borsó, lucerna stb.),
— olajos magok (lenmag, tökmag, napraforgómag, mandula stb.),
— zöldségfélék, füvek, fűszernövények (hajdina, retek, zsázsa, mustár stb.)
.
A következőkben ismertetett csíráztatható magfélék felsorolása ko-rántsem teljes. Sokféle mag alkalmas még csíraztatasra ezeken kívül. Botanikai ismeretek nélkül azonban ne kísérletezzünk, mert léteznek olyan zöldségnövények, vadnövények, amelyeknek magja mérgező lehet.

Csíráztatható gabonafélék

Búza (Triticum aestivum)

A Föld lakosságának fele búzán él. Elnevezését régóta összekötik a mindennapi kenyérrel, amit már az írásos idők óta az „élet" szóval illetnek. Az első búzafélét kb. 10 000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni a Földközi-tenger termékeny keleti partjain. Az időszámításunk előtti 4000 környékén a korai egyiptomiak magas szintre emelték a búza el-készítésének művészetét, csodálatos ízű, már kelesztett kenyeret tud¬tak sütni. Az egyiptomi napistenkultuszban az^emberek úgy tartották, hogy a búza közvetítésével részesülhetnek a nap kozmikus erejéből. A búza Egyiptomból Rómán keresztül került a gallokhoz és a britek-hez. Több mint 1000 év múlva, 1493-ban Kolumbusz magával vitte a búzát Mexikóba. Ausztráliába, Észak- és Dél-Amerikába az angol gyarmatosítás idején került el.

Több ezer éves tapasztalat alapján egyes keleti orvostudományi hagyományok szerint a búza a maga nemében egyedülálló hatást gyakorol a szervezetre, segíti megerősödését, ebből kifolyólag igen alkalmasnak tekintik gyermekek táplálására. Lábadozóknak is nagy elő¬szeretettel ajánlják.

A csíráztatásban jártas „műkedvelők" szerint a gabonaneműek közül az egyik legfinomabb csíráztatott mag. Gyorsan kicsírázik, és még hűtőszekrénybe rakva sem lassul le számottevően a növekedése. A csíráztatáskor kialakult fehér színű szőröcskék a kicsírázott búzaszemek gyökérszőrei.

Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 18—21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: 2—3 nap,
4—6 nap,
2—3 hét a felhasználástól függően.
A csíra hossza: 2 mm, megegyezik a búzaszem hosszával,
2 cm,
10 cm körül, a felhasználástól függően.

Árpa (Hordeum vulgare)

Az árpa igen régóta ismert, és az egész világon megtermelhető gabona-féle. Jól alkalmazkodik az éghajlathoz. Európába Ázsiából, Egyipto¬mon és Görögországon keresztül jutott el. A görögöknél kultikus szerepe volt, és úgy hitték, hogy növeli az erőt és a férfiak potenciáját. Homérosz Iliászában a bor és a kecske¬sajt mellett szent ételként említik. A néphagyomány szerint testhőmérséklet-csökkentő hatása van, és sok helyütt előszeretettel adják lázas betegeknek, árpanyák formájában pedig érzékeny belű betegeknél tartották gyógyító hatásúnak. Az árpa évszázadok óta a sörkészítés alap-anyaga.
Áztatási idő: 12 óra Hőmérséklet: 18—21 °C. Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer. Csíráztatási idő: 2—3 nap, 3—5 nap. A csíra hossza: megegyezik az árpaszem hosszával vagy 3 cm-nél rövidebb alakjában használható.

Zab (Avena sativa)

A zabot Észak-Amerika és Európa területein egyaránt termesztik. Európában a XVIII. századig a szegényebb néprétegek alaptápláléka volt, egészen a burgonya megjelenéséig. Köztudott, hogy a zab a lovak fontos tápláléka, de miután nagyon nagy energiatartalmú, adagolásával okosan kell bánni.
Egyike a legnagyobb fehérje- és zsírtartalmú gabonáknak, és igen sok jód is található benne. A népi megfigyelések azt tartják, hogy hideg, fagyos időben kellemesen melegítő hatással van a szervezetre.

Áztatási idő: 30—60 perc vagy 4 óra.
Hőmérséklet: 18—21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta egyszer (a zab kevés vizet igényel).
Csíráztatási idő: 2—3 nap vagy 3—5 nap.
A csíra hossza: megegyezik a zabszem hosszával, de lehet hosszabb is.

Rozs (Secale cereale)

A rozs története nem nyúlik vissza a neolitikus időkbe, mint a búzáé vagy az árpáé. A görögök még csupán gaznak tekintették, a rómaiak viszont már jól termő gabonaként ismerték. A középkori Európa leg¬fontosabb gabonája volt. Az első holland telepesek vitték magukkal Amerikába; a XIX. század közepén már több ezer hektáron termesztették Európában.
A rozs a hideg időjárást jól bírja; nemcsak a közép-európai vidékeken, a Szovjetunió területén, hanem a Skandináv-félszigeten is ter-mesztik. Híres a belőle készült kenyér, whisky és az orosz rozsital, a kvasz.
Csíráját salátaként levesekhez adva és köretként fogyaszthatjuk.

Áztátási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 18 °C vagy ennél hidegebb.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: 2—3 nap vagy
3—5 nap. A csíra hossza: megegyezik a rozsszem hosszával.

Rizs (Oryza sativa)

Termesztését 3000 évvel ezelőtt kezdték meg Indiában. Nagy hozamá¬ról ismert gabona, azt tartják róla, hogy az elvetett mag ezerszere¬sét adja vissza a föld. Indiában a rizs szent növénynek számított, szanszkrit nyelven „az emberiség megtartójaként" említik. Szűkös időkben (háborúk, járványok, katasztrófák idején) egy marék rizs jelentette a létminimumot a távol-keleti országokban. Tápértékekben kiegyensúlyozott gabonának tartják. A néphagyomány szerint az emésztési zavarokban szenvedők természetes gyógyírt találhatnak rend¬szeres fogyasztásában. Csíráztatása egyszerű, bár lassúbb, mint a többi gabonáé; csírájának íze kellemes. Kitűnő adalék saláták, levesek és köretek készítéséhez.

Áztátási idő: 12 óra
Hőmérséklet: 21 °C
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csíráztatási idő: min. 3 nap.
A csíra hossza: megegyezik a rizsszem hosszával.

Kukorica (Zea mays)

Feltételezhetően a Föld egyik legrégebben ismert gabonaféléje. Az ősi amerikai kultúrák idejében az inkák* az aztékok és a maják alapvető tápláléka volt. Úgy tartották, hogy a kukoricának, vagy ahogy ők nevezték „a napmagnak" köszönhetik kultúrájukat. A kukorica Amerika felfedezése után terjedt el Európában, és azóta általánosan ter-mesztik és fogyasztják frissen és liszt formájában. Nagy hozama és szívóssága miatt mindig is kedvelt gabona volt. A kukoricacsírát levesekhez, köretekhez, salátákhoz használjuk
Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csíráztatási idő: 3—6 nap.
A csíra hossza: megegyezik a kukoricaszem hosszával.

Köles (Panicum miliaceum)

A történelem előtti idők óta termelik, főleg Afrikában és Ázsiában alapvető gabonaféle. A Föld népessége egyharmad részének alapélel¬me, Európában is megterem. Tápanyagaiban kiegyensúlyozottnak tartott gabona. Ha megfelelő mennyiségű napsütést kap, 100 nap alatt megérik. A csírázóképessége jó, a kész csírák friss és szárított, porított alakban fogyaszthatóak. Kiemelkedő értéke továbbá a jelen¬tős fluortartalma, amelynek szerepe van a fogzománc épségben tartásában. A néphagyományok szerint vese- és hólyaggyulladás esetén a köles jótékony hatású, természetes gyógyír. Afrikában a kicsírázott kölesből évszázadok óta alacsony alkoholtartalmú sört készítenek. A kölescsírát levesekhez, köretekhez adva, megszárított és őrölt for¬májában pedig kenyértésztához használhatjuk fel.

Áztatási idő: 8 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csíráztatási idő: 3 nap.
A csíra hossza: megegyezik a kölesszem hosszával (kb. 2 mm).

Csíráztatható hüvelyesek

Lencse (Lens culinaris

A lencse termelésének nyomait már az egyiptomi kultúrában is megtaláljuk:^ régészeti ásatások kimutatták, hogy a Nílus deltájában ter¬mesztették. A római korban is nagyra tartották a lencsét, ez mutatható ki azon szokásuk alapján, amely szerint a rómaiak lencsét és sót helyeztek a halott mellé. Indiában, Görögországban és Európában egyaránt megtaláljuk ezt a könnyen emészthető hüvelyest. A katolikus országokban, a böjti időszakokban a lencse közkedvelt étel volt. Fo¬yasztása főleg azokban az országokban terjedt el, ahol a húsfogyasztás vallási okokból tiltva vagy korlátozva volt. Érthető, hiszen a lencse — a szója után — a legtöbb fehérjét tartalmazó hüvelyes. A harmadik világban a „szegények húsa" néven említik laktató tulajdonsága miatt. A lencse könnyen kicsírázik. A csírákat ajánlatos hőkezelve fogyasztani, bár sokan szeretik frissen. A csírákat későbbi felhasználás céljából sütőben, alacsony hőmérsékleten megszáríthatjuk, és igény szerint lisztté őrölhetjük;
Áztatási idő: amíg a lencse kétszeresére nem dagad, hosszabb áztatást nem igényel.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csiráztatási idő: min. 3 nap vagy 3—4 nap.
A csíra hossza: 12 mm vagy 2 cm-nél nem hosszabb.

Zöldborsó (Pisum sativum)

A hüvelyesek közül talán a zöldborsónak van a legrégibb és legjobban nyomon követhető története. A történészek úgy vélik, hogy az édenkert-ből, az Eufrátesz és a Tigris folyók közötti területről származik. A tró¬jai romok feltárásakor és az egyiptomi sírokban is megtalálták marad¬ványait. A svájci neolitikus falu feltárásakor előkerült zöldborsó¬szemeket az i. e. 4500-ra datálták. A görögök és a rómaiak is termesz¬tették, A IV. századra elterjedt Ázsiában, és eljutott Indiába, végül Európába is. A középkorban értékes hüvelyesként tartották számon, majd XIV. Lajos udvarában is nagy divattá vált fogyasztása. Francia¬ország után kedvelt étellé vált Angliában is, és azóta egyike a legked¬veltebb köreteknek. Csíráztatása nem okoz különösebb gondot. Csírá¬ja a borsókrémleves kiváló alapanyaga, továbbá főzelékek, töltelékek is készülhetnek belőle. Hüvelyes növény lévén, kívánatos hőkezelni.
Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 18—21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága : naponta négyszer^ hideg vízzel!
Csiráztatási idő: min. 3 nap.
A csira hossza: megegyezik a zöldborsó nagyságával.

Bab (Phaseolus vulgáris)

Az amerikai indiánok ősidők óta termesztik a babot. Mexikóban a Tehuacan völgyében feltárt régészeti leletek azt bizonyítják* hogy már 7000 évvel ezelőtt is kedvelt élelem volt. Európába tengerészek közvetítésével jutott el a XVI. században. Fogyasztása kezdetben ki-váltságnak számított, főképp a gazdagok körében. A bab és a babcsíra igen nagy tápértékű élelem, elkészítési módjuk megszámlálhatatlan. Főzve kell fogyasztani, köretek, főzelékek for-májában.
Áztatási idő: 8 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága naponta kétszer.
Csíráztatási idő: 3—5 nap.
A csíra hossza: 1 cm körül.

Csicseriborsó (Cicer arientinum)

A csicseriborsó eredetét titokzatos homály fedi. A régészek megegyez-nek abban, hogy a fáraók ideje alatt Egyiptomban megtermett a vad csicseriborsó, azonban úgy vélik, hogy Nyugat-Ázsiából származik. Innen terjedt el Palesztinában, Mezopotámiában, majd eljutott Indiába is. Kereskedők és felfedezők közvetítésével került Afrikába, Dél-Amerikába és Ausztráliába. A Földközi-tengert övező országok számos jellegzetes eledele, például a „humusz" és a „kuszkusz" csicseriborsóval készül. A csíráztalásakor nagyon ügyeljünk, hogy ne álljon túl sokáig bő vízben, mert könnyen megrothad.
Nagy fehérje- és keményítőtartalma miatt értékes hüvelyesnek szá¬mít. Közismerten laktató tulajdonsága miatt gyakorta fogyasztott éle¬lem. A csicseriborsó egyike azoknak a hüvelyeseknek (a zöldborsó és a sárga szójabab is idetartozik), amelyek nyersen enyhén mérgező fehérjeanyagot, phasint tartalmaznak, ezért 10—15 perces hőkezelést (párolást, sütést, főzést) igényelnek.
Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 18 °C-nál nem magasabb.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csíráztatási idő: min. 3 nap, később már kesernyés lehet az íze, de az irodalom szerint 5—8 napos csíráztatási időt is ajánlanak.
A csíra hossza: 3—5 mm vagy 2,5 cm.

Szója (Glycine sója)

A szójababot évezredek óta „a föld adta húsnak" nevezik a távol-keleti emberek. A kelet-ázsiai ember szemében a szójabab és a belőle készült számtalan élelmiszer legalább olyan értékes élelem, mint a mi kultúr-körünkben a sajt, a tojás és a hús. Korunk vizsgálatai is ezt támasztják alá. Egyike azoknak a kevés növényi fehérjeforrásoknak, amelyek az emberi szervezet által elő nem állítható aminosavakat tartalmazzák. Kínában már bizonyíthatóan 13 000 évvel ezelőtt termelték. Terniesztéséről írásos feljegyzés az i. e. 2800-ból maradt ránk. A növény Kínából terjedt el Japánban, Koreában, majd a világ többi részén. Európába a XVIII. század folyamán, aránylag későn jutott el, és jelen¬tőségét felismerve, nagy mennyiségben csak az 1960-as években kezd-ták el termeszteni Amerikában. Korunkban a szója egyre nagyobb teret hódít az egészséges természetes táplálkozásban, azokban az or¬szágokban, ahol a szója termelési és étkezési kultúrája eddig nem volt honos. Elterjedését segíti termelésének és feldolgozásának rendkívüli gazdaságossága. A természetgyógyászok hatásos természetes gyógy¬szernek tekintik, és fogyasztását (alacsony keményítő tartalmánál fog¬va) különösképpen a cukorbetegeknek, a magas vérnyomásban és érel¬meszedésben szenvedőknek (gazdag lecitin- és linolsav-tartalma miatt) és vérszegényeknek ajánlják nagy előszeretettel. Úgy tartják, hogy erő¬síti az emésztőrendszert, és lúgosítja a vért. A szójabab csíráztatása sokkal több öblítést és öntözést igényel, mint a többi hüvelyesé. A kezdő csíráztatóknak talán érdemesebb először a könnyen csírázó magvakkal (pl. lencsével) próbálkozni. Figyelmeztetés: A szójabab nyersen tripszin inhibitort, emésztés¬gátló anyagot tartalmaz, emiatt hőkezelni kell! Ez az anyag gyakorlati¬lag minden hüvelyesben fellelhető változó mennyiségben, ezért a szak¬emberek azt ajánlják, hogy minden hüvelyes csíráját legalább 10—15 percig főzzük. Csak ép, csiszolatlan magot csíráztassunk! A szójabab¬csírát köretként, töltelékként, levesbetétként vagy szárítva, majd megőrölve liszt formájában, tésztákhoz hozzáadva használhatjuk fel.

Áztatási idő: 12 óra (áztatóvizét öntsük ki, főzésre nem használható fel!)
Hőmérséklet: 18 °C.
Az öblítések és az Öntözések gyakorisága nagyon alaposan, négy óránként, mert könnyen megrohad.
Csíráztatási idő: minimum 3 nap vagy 3- -7 nap.
A csíra hossza: cm vagy 3 cm, ízléstől függően.

Mungó (Phaseolus mungo)

Jóllehet nálunk ismeretlen, Kínában a leggyakrabban csíráztatott hüvelyesek egyike. Indiában már a történelem előtti időkben termesztették, innen ter¬jedt el egész Ázsiában, majd Kínán keresztül Amerikában is. A moha¬medánok kizárólag a hosszú böjtöt, a ramadánt követően fogyaszt¬ják. Az indonézek fehérjehiányban és beri-beriben szenvedő betegek diétájában alkalmazták sikerrel. Érthető, hiszen sok fehérjét tartal¬maz, továbbá gazdag B- és C-vitaminban. Csíráztatása alig igényel különösebb figyelmet, a mungóbab könnyen csírázik, így a csíráztatok számára mindig biztos siker forrása!
Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: 3—5 nap.
A csíra hossza: 12 mm vagy 4—6 cm.
A mungóbab és a lencse klasszikus saláta-alapanyag. Vajon vagy olajon pár percig párolva, még ropogós állapotukban fogyaszthatók.

Csíráztatható olajos magvak

Len (Linum usitatissinum)

Évezredek óta termesztett, olajat és rostot adó növény. A görögök és a rómaiak ünnepi alkalmakon ették. Mai ismereteink szerint a lenmag a bélhurutos bántalmakat, a bélfalak izgalmi állapotát csökkenti. A Gyógyító növények c. könyvben ezt olvashatjuk: „A mag őrleményét pépes borogatóul, kelések érlelésére használják. Az olaj kiprése-lése után visszamaradó pogácsát megőrölve szintén borogatónak hasz¬nálják gyulladásos testrészek tüzének csillapítására." Székrekedés ellen is jónak bizonyult. Igen jóízű csírákat kapunk, ha a csíráztatás ideje alatt képződött zselészerű, nyákos anyagot rendszeres öblítéssel eltávolítjuk a szemek-ről. Levesekbe, salátákba és főzelékekbe, gabonaételekbe keverhetjük. Reggeli müzlinket is gazdagíthatjuk lenmagcsírával.
Mivel a lenmag ciántartalmú glikozidokat tartalmaz, csíráját is csak korlátozott mennyiségben szabad fogyasztani: legfeljebb 25— 30 g-ot naponta.
Áztatási idő: kb. 4 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta négyszer.
Csíráztatási idő: kb. 2 nap, a téli hónapokban ennél több.
A csíra hossza: megegyezik a lenmag hosszával vagy hosszabb is lehet, ízléstől függően.

Szezám (Sesamutn indiaim)

A szezámmag az első termesztésbe vont magok egyike. Indiából származik, és a hindu mitológia szerint a Yama istenség által megál¬dott mag azóta a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált. Indiából, Kínán és Japánon keresztül, nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán országban. Hippokratész újra meg újra megemlíti műveiben a szezámmag gyógyító erejét. Valóban igen értékes magfajta, sok vitamint, ásványi anyagot (kalciumot, vasat) és fehér¬jét tartalmaz. Török- és Görögországban és az arab államokban finom krém, az úgynevezett „tahini" készül belőle. A magból kisajtolt szezámolaj minőségileg felülmúlhatatlan, mert nem avasodik, sokáig eltartható. A szezámmagcsírát levesbetétként, kenyérbe sütve vagy salátákhoz fogyaszthatjuk.
Áztatási idő: 4 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: legfeljebb 2 nap!
A csíra hossza: megegyezik a szezámmag hosszával.

Tök (Cucurbita spp.)

Kínában a tök „a kertek császára", a termékenység szimbóluma. Ázsiában honos, vasban és foszforban igen gazdag növény. A népi hagyomány szerint fogyasztásával a prosztatamegbetegedéseket ered-ményesen lehet gyógyítani. A tökmagot évszázadokon át sikeres gi-lisztahajtóként ajánlották. Vérszegénység ellen csodagyógyszerként említették. Könnyen emészthető magnak tartják, és fogyasztását bél-érzékenyeknek is ajánlják. A tökcsíra rendkívüli módon gazdagítja a salátákat, az egytálétele¬ket, a kenyeret és a leveseket.

Áztatási idő: 12-16 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer-háromszor.
Csíráztatási idő: min. 3 nap vagy 2—5 nap.
A csíra hossza: 3 mm vagy legfeljebb 12 mm.

Napraforgó (Helianthus annuus)

Az inkák misztikus szimbóluma volt a napraforgó, a kelő és a nyugvó napot követő tányérja a nap jelképévé vált. Gyógyító hatása miatt az észak-amerikai indiánok kiemelkedő jelentőségű növénynek tar¬tották. Manapság a megtermelt napraforgóból olajat sajtolnak ki, leveleivel pedig a maláriásokat kezelik. Vízhajtó hatásúnak tartják. A napraforgómag igen gazdag B-vitaminokban, és igen sok fosz¬fort, kalciumot, fehérjét és E-vítamint tartalmaz. A napraforgót héjastul kell csíráztatni. Megtisztított csíráját salá¬ták, levesek* főzelékek, töltelékek gazdagítására használhatjuk
. Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet: 21—30 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: min. 2 nap vagy 5—8 nap.
A csíra hossza: megegyezik a napraforgómag hosszával vagy legfeljebb 6 mm.

Csíráztatható zöldségfélék, fű- és fűszerfélék magjai

Hajdina (Fagopyrum esculentum)

Jóllehet a hajdina nem tartozik a gabonafélékhez, mégis mindig velük egyenértékűnek tartották. Igen jelentős szerepet töltött be a régi idők táplálkozási szokásaiban. A hajdina keletről származik, Európába a középkorban került, majd később az első telepesek vitték magukkal Amerikába. Gyorsan termő fűféle, a kedvezőtlen, hideg klímát és a rossz minőségű, száraz talajt is jól bírja. Észak-Európában és a Szovjetunióban ma is közkedvelt a hajdina-kása. Rutinsav-tartalma az érfal rugalmasságát növ
eli* és emiatt természetes gyógyszernek tekintik. Jellegzetesen erős íze jól ismert a hajdinakását, hajdinamézet fo-gyasztók körében. A néphagyomány úgy tartja, hogy melegítő hatású étel készíthető belőle, fogyasztása emésztési gondokkal küzdő betegek számára erősítőleg hat a szervezetre. Csírája főételként, salátaként, levesbetétként egyaránt felhasználható. Friss és szárított, megőrölt formájában értékes adalék a kenyér és a sütemények tésztájához:
Beáztatni nem kell!
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öntözések gyakorisága naponta né permetezni gyszer öntözni vagy kevés vízzel
Csíráztatási idő: 2—3 nap
A csíra hossza: 5—6 mm vagy 2,5 cm, ízléstől függően.

Lucerna (Medicago)

A pillangósvirágúak családjába tartozik, takarmánynövényként a leg-ismertebb, jóllehet csíraként való fogyasztása értékes eleme lehetne táplálkozási szokásainknak. A lucerna egyike a legrégebben termesztett növényeknek» az ara¬bok „az ételek atyjának" nevezték, és kezdetben takarmányként lo¬vaiknak adták, majd amikor látták erősítő hatását, beépítették saját táplálkozásukba is. Ez a mélyen gyökeresedő növény igen gazdag táplálék, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, továbbá egyike a csekély számú növényi B12-vitamin-forrásoknak. (A két ismert szárazföldi növényen: a lucer¬nán és a fekete nadálytőn (Symphytumon) kívül még a tengeri algák tartalmaznak B]2-vitamint.) Magas fehérjetartalmánál fogva például az amerikai mezőgazdasági minisztérium lucernaport küldetett az afrikai országokba az éhezőknek. A lucerna könnyen kicsírázik. Csí¬ráit nemcsak frissen fogyaszthatjuk — bár így a legelterjedtebb —, hanem kiszárítva, megőrölve is. Fél csészényi lucernacsíra ugyanannyi C-vitamint tartalmaz, mint 6 csésze frissen préselt narancslé!

Áztatási idő: 4—6 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: 5—6 nap.
A csíra hossza: 3—3,5 cm.

Görögszéna ( Trigonella foenum-graecum)
A görögszéna keleti fűszernövény, gyógyhatása évezredek óta ismert. Főleg takarmányozásra, fűszerezésre termelt hüvelyes növény, illata az ánizséra emlékeztet. „Főzete bélgörcsöt szüntető, szélhajtó és húgy-kőoldó hatású. Őrleményéből lágy, pépes borogatót is készítenek" — írja a Gyógyító növények c. könyvben Rápóti Jenő és Romváry Vil¬mos. Könnyen csírázik, íze jellegzetesen erős. Elkészítésekor ügyeljünk arra, hogy 3—4 percnél tovább ne főzzük vagy pároljuk, mert megkeseredhet.
Áztatási idő: 12 óra.
Hőmérséklet : 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága naponta kétszer.
Csíráztatási i dő: 2—4 nap.
A csíra hossza: 6 mm, ha ennél hosszabb, megkeseredik!

Fehér mustár (Sinapis álba)

Európa déli tájain honos ipari és házi fűszer. „Őrleményéből pépes borogatót állítanak elő reumás bántalmak enyhítésére. A fehérmustár-magot mint modern háziszert különösen a nyugati államokban sok¬féle betegség ellen alkalmazzák. Használják érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcserezavarok, epe- és májbántalmak, emésztési pana-szok, székrekedés, felfúvódás, isiász és bőrkiütések ellen, valamint vér-tisztítóul is" — írja a Gyógyító növények c. könyvben Rápóti Jenő és Romváry Vilmos.A mustármag csírájának jellegzetes enyhén csípősségével új ízt vihetünk a saláták és levesek ízébe. Csíráztatása egyszerű és gyors.

Áztatási idő: 6 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő : legalább 2 nap.
A csíra hossza: 3—4 mm.

Retek (Raphanus sativus)

Ó-Egyiptomban közkedvelt zöldségnek számított, a fokhagymával és a vöröshagymával együtt a piramisok építésén dolgozó rabszolgák ízletes étke volt. A retket a Földközi-tenger partjain is termesztették. Hurutoldó, valamint a húgyutak gyógyításában hasznos természetes gyógyító hatása miatt, továbbá epekő kialakulásának megakadályo¬zására ajánlják a természetgyógyászok
. Áztatási idő: 4 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öblítések és az öntözések gyakorisága: naponta kétszer.
Csíráztatási idő: legalább 2 nap.
A csíra hossza: 3 mm.

A retekcsírák kellemes csípős ízt kölcsönöznek a leveseknek) a salá-táknak és a köreteknek.

Orvosi vízitorma (zsázsa) (Nasturtium officinák)
A téli fűszerek közé sorolhatjuk, jó lehetőség a hiányzó nyári fűszerek helyett. Gyógyhatása miatt ősidők óta nagyra becsülik. A híres francia füvészorvos, Maurice Mességué szerint tisztító, lázcsillapító hatású, fogyasztását bronchitis, skorbut, cukorbetegség, neuralgia* fogfájás és kopaszodás mérséklésére ajánlja.

Gyorsan csírázó mag, jellegzetes ízének köszönhetően kiváló fűszer salátákhoz, szendvicskrémekhez, levesekhez.
Áztatási idő: kb. 6 óra.
Hőmérséklet: 21 °C.
Az öntözések gyakorisága: naponta kétszer, permetezve.
Csíráztatási idő: legalább 4 vagy 8 nap.
A csíra hossza: 2,5 cm vágj 3—4 cm.
Figyelmeztetés: A csírázás ideje alatt keletkezett zselészerű, nyákos anyagot rendszeresen öblítsük le a szemekről!

A csírák felhasználása és elkészítésük módjai

A csíra megszámlálhatatlan étel adalék anyaga lehet. Az ételek elké-szítésekor talán a legdöntőbb szerep ízlésünknek jut. Érdemes azon¬ban megvizsgálni azt, hogy milyen értelmes rendszer szerint kombínálhatjuk ételeinket, hogy azok kímélő formában, a legtöbb és leg¬értékesebb tápanyagokkal lássák el a szervezetet. A túlzott hús- és tejtermékfogyasztás alternatívája lehetne a kisebb mennyiségű állati eredetű fehérjét kiegészítő, növényi fehérjén alapuló táplálkozás. Ehhez azonban gazdag növényifehérje-források feltárására van szük¬ség. Fehérjeigényét az ember nemcsak nagyobb fehérjetartalmú nö¬vények (pl. szójabab) elfogyasztásával fedezheti, hanem több növényi eredetű élelmiszerfajta kombinálásával és ezek egy étkezésen belül történő elfogyasztásával is fedezheti. Ezt a rendszert aminosav-komple-tálásnak nevezik, és errőTbővebben Francis Moore Lappé „Diet for a Small Planet" c. könyvében ír. Ennek lényege a következő: a növényi élelmiszerek különféle és különböző mennyiségű aminosavakat tartalmaznak. A kompletálás ezeknek az aminosavaknak a harmonikus kombinálása, abból a célból, hogy a szervezet minél többfajta és minél nagyobb mennyiségű aminosavhoz juthasson hozzá, hogy azokat majd önmaga számára értékes fehérjévé alakítsa át. A különböző típusú élelmiszerek között aminosav-kompletálás állhat fenn, amit a követ¬kező ábra foglal össze (Francis Moore Lappé „Diet for a Small Planet" c. könyve nyomán).






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!