Bejelentés



ÍROK. OLVASOD?
„1. virág, 1. szirom: Ki vagyok én? Ez minden Tükrös, minden ember lelkének legfontosabb kérdése.”

MENÜ












KÉSZÜL AZ ÚJ REGÉNYEM:

 

"Legyőzött a túl. Már megint."

 

"Na, jó, ez így elég bénán hangzik, de… ma Vladimír – testi épségét kockáztatva – megmentett egy lótetűtől."

 

"Vladimír olyan vadítóan férfias volt abban a koszos farmerról lógó tüllszoknyában! Annyira nem illett hozzá az a falatnyi rózsaszín cucc, hogy pont ettől nézett ki rajta olyan jól. Túl jól. Már megint."

 

„Miért? Miért nincsen már vége? Miért nem lehetünk túl rajta? Nem értem. Itt ülök, itt ülünk, én térden állva és könyörögve, ő meg fogalmam sincs, hogy ül, vagy áll, vagy térdel, vagy mi mást művel, de a zsigereimben érzem, hogy mögöttem vár, és azt sem tudom, hogy éppen imádkozik, unatkozik, bambul vagy mittomén’, esetleg hozzám hasonlóan gyötrődik és veri az Isten ajtaját, hogy történjen már végre valami.

Szeretnék túl lenni az egészen. Most akkor igen vagy nem?

Túlpörögtem. Túlcsordult, túlontúl fáj, és túl sokáig tart ez. Miért nincs megoldás? Fejezzük be, zárjuk le, túl hosszú ideje gyötrődöm már ezen. Ismét valami túlnőtt rajtam.

Legyőzött a túl. Már megint.”

 

"– Van itt valaki?

Nem akartam közönséget a könnyeimhez, ezért igyekeztem hangtalanul folytatni a rám törő lelki összeomlást. De a fürdő iszonyat visszhangos, a diszkrét szipogás is pergőtűznek hatott. Meg egyébként, már úgyis meghallotta a folyosóról, hogy bőgök.

Vicko belökte a résnyire nyitva hagyott mosdóajtót.

– Pasiból vagyok, és be fogok jönni – folytatta az előtérbe lépve. – Sikítás helyett tekerj magadra valamit, mondjuk egy törölközőt vagy fürdőköpenyt.

Lassan elért a zuhanyzó küszöbéig, és bedugta a fejét. Feltápászkodtam, mire visszahőkölt, nem számított egy alulról felfelé kúszó arcra.

– Megyek aludni – motyogtam, és a fürdőköpenyt a nagymamahálóingem elejénél összefogva, ki akartam slisszolni mellette.

– Egy nagy frászt – kapta el a karomat. – Mi ez az egész?

– Semmi – kénytelen voltam rájönni, hogy egy centit se fogok tudni arrébb menni, mert nem enged el magyarázat nélkül. Még nem láttam ilyen komolynak. De a szégyenemből erőt merítve én bizonyultam eltökéltebbnek, nem válaszoltam.

Amikor látta, hogy semmire nem fog menni velem, az orra alatt szitkokat motyogva otthagyott, végigvágtatott a folyosón, és a mobilját a zsebéből előhúzva beviharzott a szobájába.

Vicko mögött becsukódott az ajtó, én pedig vettem egy mély levegőt, a kábulattól és zaklatottságtól imbolyogva a fal mentén visszabotorkáltam a szobám felé.

Vicko hangja kiszűrődött a folyosóra.

– Nem, nem a kotta miatt, az itt maradt nálam, megtaláltam. De, figyelj, gáz van…

Vicko arrébb lépett az ajtóból, gondolom az ágyához ment, végül is éjjel negyed egy volt, érthető, ha lefekvéshez készülődött, ezért a folytatást nem hallottam."

(Veréb Ani: Túl - részletek a regényből)












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!