Bejelentés



ÍROK. OLVASOD?
„1. virág, 1. szirom: Ki vagyok én? Ez minden Tükrös, minden ember lelkének legfontosabb kérdése.”

MENÜ










Szavazás




2013. március 19.

 

"Jót írni? Az a vajas kenyér kenésének művészete.

Kell hozzá kenyér, vaj, kenőkés és te.

Ha puha a kenyered, minőségi a vajad, és a lelked is hozzáadod a késsel végzett kenőmozdulatokhoz, szeretni fogják, amit a tányéron kínálsz.

 

Vajas kenyér kenő leszek. Lemondok a franciasalátás, csoki tortás, tárkonyos raguleveses ötletekről.

Nem baj, ha ezt most nem érted.

Elmegyek, és rásimítom a lelkemet egy szelet kenyérre.

Aztán várlak agapéra.

 

(Veréb Ani: Írok, mert...)

 

 

2012. április 29.

 

„Azt mondtad, neked nincs, mégis nekem adtad.

Több voltál nálam.

Nem hittél, mégis adtál. Hitet, amikor az enyém elfogyott.

Köszönöm.

Ezért írok neked róla, anélkül, hogy írnék róla.

Hit nélkül a hitről írok, de a hitről nem írok. Felesleges. Hit nélkül a hit üres szó.”


(Veréb Ani, motiváció)

 

 

2012. április 25.


Ki vagy te igaziból, Veréb Ani?

"Ki vagy te igaziból?"
Ezt a kérdést egy privát üzenetben kaptam egy tizenöt éves lánytól a facebookon.
Többen is írtátok, hogy nem csak az itt olvasható írásaimon keresztül szeretnétek kapcsolódni hozzám, javasoltátok, hogy engedjelek magamhoz közelebb titeket, hisz tulajdonképpen még azt sem tudjátok, ki vagyok.
A Bemutatkozás rovat eddig üresen állt.
Akinek igénye van rá, benézhet erre a gondolatmegosztó helyre. Itt is Veréb Aniból kaphat egy darabkát. A magánéletéből, a „magángondolataiból” (már ha létezik ilyen kategória).
Egy hozzám hasonlóan „felfedezésre váró” írónővel időnként levelet váltunk. Ő tapasztaltabb nálam, már évek óta dolgozik az „ügyön”, én pár hónapja kezdtem. Az elmúlt hetekben, a neten nézelődve ugyanarra a következtetésre jutottam, mint ő.
Korunk jelensége: népszerűségre szert tenni, bármilyen eszközzel (végszükség esetén a nagymamát leültetni a gép elé, betanítani, hogyan szerezzen új IP címeket a családnak, és hogyan lájkolja be újra és újra az írózseni unokát a legújabb versenyen, hisz ettől függ "Gizi baba" jövője.) Ráadásul jópofának és trendinek kell lenni, és embertelen energiákat "belefeccölni" a slepp-építésbe.
Ebben nem veszek részt.
Nagyon sajnálom, hogy nincsenek könnyen elérhető szakemberek (írók, szerkesztők), akik szakmaszeretetből véleményt mondanának az írásaimról. Szívesen olvasnám, milyennek látják. Jó lenne valahogy eljutni hozzájuk.
Annyi szabad időm és kapacitásom nincs, hogy karriert „építsek”.
Nagyon szeretnék olyan jól írni, hogy elkerülhetetlenül kiadják. Itt még nem tartok. Megnyugtató lenne azt gondolni, hogy ez az elérendő cél, kizárólag ez szükséges az írói sikerhez.
Jó lenne a saját könyvemet kézbe venni, de nem mindenáron. A „mindenár” túl drága nekem, nem tudnám megfizetni anélkül, hogy tönkremenjek belé.
A családom mellett megmaradó szabadidőmet írásra szánom. Ez is kevesebb gondolat rögzítésére elég, mint amennyi mondanivaló feszít belülről.
Az internetnek köszönhetően nem kell „a fióknak” írnom. Mivel szándékosan írok írói álnév alatt, csak idegenektől várva az értékelést, tényleg nagy segítség a net. A munkahelyemen többen "függenek" tőlem, nem szeretném, ha kényszernek éreznék, hogy "lájkolniuk és jópofizniuk" kell. (És persze engem se szeret mindenki, emiatt is születhetnének olyan vélemények, melyeknek az írásaimhoz igazából semmi közük.)
Tudom, hatásosabb „belépő” lett volna azzal a több száz ismerőssel és lájkjaikkal megérkezni a nyilvánosság elé, akik a facebookos igazi nevem alatt sorakoznak, de nem hajtok a látványlufi ürességre és a "celebimidzs"-re sem. Tudom, hogy ez mai modern korunkban rossz üzletpolitika, de még attól is fényévnyire vagyok, hogy a régen élt Arany János példáját követő módon pályázatra készítsek kötött témában egy művet. Én csak arról tudok írni, amiről akarok, sajnos attól görcsöt kapok, ha valamiről írni kell. A Toldi mellett az előbbi tényből is látszik, hogy megközelíteni sem tudom Arany alkotói színvonalát. Egy nyugodtabb, kevésbé „pörgős” 19. századi írói kihívásnak se tudnék megfelelni, ezért teljesen esélytelen vagyok a 21. század követelményeivel szemben. Hozzám képest ma túl gyorsan forog a Föld.
Az írásaim most néhány érdeklődőt vonzanak. Róluk tudom, hogy ők igaziak. Hazudnék magamnak is, ha mesterségesen létrehoznék egy valótlan képet, és mások felé kivetíteném, csak azért, hogy vonzóbbnak tűnjek.
Mézet kenni a fejemre önpusztítás lenne. A méhecskéknek meg kell elégedniük a virágporommal, és ha megkóstolták, még akkor is eldönthetik, hogy kiköpik, vagy hazaviszik a kaptárba.
Az írásaimhoz örömmel várom az így kezdődő véleményeket: „Olvastam, amit írtál, és…”
A fenti mondat mindenképpen jó. Megtudhatom belőle, hogy valaki olvasott tőlem valamit, a folytatásból pedig kiderül, miért szeretett bele az általam teremtett világba, vagy miért nem vesz kézbe (= nem nyit meg a gépén) többé egyetlen Veréb Ani művet sem.
Amikor azt kértétek, hogy többet megtudhassatok rólam, nem tudom, erre gondoltatok-e.
Mindenesetre a fenti gondolatok is… én vagyok.
Üdv:
Veréb Ani


 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!